-->

2015. július 25., szombat

Prológus - Neonfény

2 évvel korábban


A nyári este ellenére tökéletesen kivehető volt a pára a levegőben, amit egy ideges sóhajtás előzött meg. Körbepillantottam, észrevette e valaki a megannyi bizonytalanságot rajtam, azonban mindenki épp eléggé el volt foglalva azzal, hogy a biztonságit nyaggassa valami olcsó kifogással, hogy engedje be őt a jól ismert szórakozóhelyre.
A tagbaszakadt gorilla határozott tekintetét nézve elgondolkoztam azon, vajon mit hitt Colin, mégis hogy fogunk bejutni, ha a még nálunk jóval idősebbeket sem volt hajlandó továbbengedni, mi meg még csak nem is legálisan tartózkodnánk bent.
Illetve, Colin igen, én már kevésbé.
Belerúgtam a lábamnál heverő kavicsokba.
- Engedd már el magad! – kaptam fel a fejem a barátnőm megrovására, aki keresztbetett karokkal méregette a szánalmas feszültség levezetésemet.
- Úgysem jutunk be. – vontam meg a vállam. – Ide nem mehet be akárki.
- Nem is vagyunk akárkik! – vonta fel a tökéletesre szedett szemöldökét, majd összébb húzta magán a dzsekijét.
- Attól még, mert a bátyád együtt dolgozik azzal a pasival, aki ismeri azt a műsorvezetőt, még nem fognak vörös szőnyeget dobni elénk, Colin. Láttad, kiket engednek be! – böktem a bejárat felé, ahol még mindig ott kígyózott a végelláthatatlan sor.
- Ugyan már, Els! – nyaggatott tovább. – Megoldom.
Bár a nyelvemen volt, semmiképp sem akartam a kedvét venni pont az ő születésnapját ünnepelve, de kizártnak tartottam, hogy bármi esélye is legyen a bejutásunknak.
Nem voltunk ide valók.
- Mégis hogyan? – kérdeztem inkább beletörődve a lány makacsságába.
Végül is ismertem már annyira, hogy tudjam, ha akar valamit, azt úgy is megszerzi.
Épp ezért is féltem.
Újra a bejárat felé pillantgatott, mintha csak várna valakit, mire feltámadt bennem a gyanú, hogy talán nem feleslegesen álldogálunk a csodára várva. Követtem a tekintetét, azonban semmi érdekfeszítőt nem láttam az egyre feszültebb tömegen kívül.
- Most mi van? – érdeklődtem, azonban ő még mindig nem méltatott figyelemre. – Colin!
- Várj már! – intett le, és immár teljes egészében az épület felé fordult, mint aki kiszúrt valamit.
Ismét követtem a pillantását, mire megpillantottam valamivel távolabb egy parkolni készülő fekete autót, aminek hatására nem egy sorban álló ember abba az irányba kapta a pillantását.
Klubok előtt ugyanis nem szokás parkolni, hacsak nem vagy valami nagy arc.
Ó, ne, Colin…
- Gyere! – ragadta meg a karomat hirtelen a barátnőm, és mielőtt még bármit is reagálhattam volna, maga után rántva kezdett el futni a bejárat felé, minek hatására majdnem orra buktam a cipőmben.
- Megvesztél, mit csinálsz? – próbáltam meg túlüvölteni az emberek okozta zajt, ami egyre hangosabb volt, amint közelebb értünk a biztonsági fazon felé.
- Nyugi, Els, csak bízd rám! – kiáltotta, és a következő pillanatban már szembe is találtuk magunkat a bejáratot őrző gorilla kifejezéstelen tekintetével.
- Segíthetek, kislányok? – vigyorodott el, miután kellően alaposan végigmérte Colin-t és engem.
Vicces, a nélkül levágta, hogy kiskorú vagyok, hogy megnézte a személyimet, bár a barátnőmet nem találta el.
Ő már tizenkilenc.
- Csak a barátomat várjuk. – viszonozta fogkrémreklámba illően a biztonsági gesztusát, miközben maga mellé rángatott, és egy pillantással arra ösztönzött, kövessem a példáját.
Fogalmam sem volt, mire akar kilyukadni, de úgy tettem, ahogy némán kért.
Bár a szívem majdnem átszakította a mellkasomat a szüntelen kalapálásával.
- Valóban? – folytatta a kedélyesnek ígérkező társalgást a gorilla. – És merre van? – nézett át felettünk.
Gondoltam, hogy ezzel nem nyerünk többet pár percnél, így kérdőn a barátnőmre sandítottam, aki azonban már másnak szentelte a figyelmét, vagy éppen más valakiknek.
- Hát itt vagy, bébi! – engedett el a kezemet, és már a hirtelen felbukkanó, ismeretlen szőke srác nyakába vetette magát, aki szórakozottan átkarolta őt, miközben kérdőn pillantott körbe.
Bár a fiú láthatóan a saját nevét sem tudta volna megmondani, nekem azért csak sikerült felismernem egy futó pillantásából, így szinte pillanatok alatt összeállt bennem a terv, amit eddig még nem osztottak meg velem.
Vele fogunk bejutni.
- Hali. – nyögte ki nagy nehezen a szőkeség, miközben pislogva a biztonsághoz fordult. – Jól kezdődik az estém. – húzta egy széles vigyorra a száját.
- Szerintem elkezdődött az már pár órája. – morogta a gorilla válaszként, ahogy valamivel arrébb állt, ezzel szabaddá téve a bejáratot előttünk. -  Jó szórakozást! – biccentett, azonban a társaság nagy része meg sem hallotta, már be is robogott az épületbe, a legjobb barátnőmmel karon öltve. – Te nem mész? – vonta fel a szemöldökét a pillanatnyi tétovázásomat látva.
Örülnöm kellett volna, amiért Colin terve bevált és szabadbejárást kaptunk, azonban a torkomban dobogó szívem valamiért egyáltalán nem a megkönnyebbülés érzését erősítette meg bennem. A csípős levegő hatására összefontam magam előtt a karomat, majd várakozóan a hátam mögé pillantottam, hátha találok valami kifogást, miért ne kelljen bemennem, de a lelkiismeretem azonnal arcon csapott. Megígértem Colin-nak.
Nem futamodhatok meg, ez az ő születésnapja. Márpedig ha neki az a szíve öröme, ha belógunk egy elit szórakozóhelyre, akkor nekem kutya kötelességem követni, ha már volt olyan rendes, hogy a korkülönbség ellenére a legjobb barátnőjének mondott.
Elvégre nem sok tizenhét éves mondhatja el magáról, hogy a nála két évvel idősebb barátnője bejutatta a város egyik legfelkapottabb helyére.
- De. – mondtam végül, miközben óvatosan viszonoztam a biztonsági vigyorgását, egy jóval visszafogottabb mosollyal.
Meglepett, hogy még mindig nem kötött belém, holott már mindenki rég lelépett mellőlem, egyedül pedig esélyem sem lett volna bejutni.
- Érezd jól magad! – húzódott a mosoly még szélesebbre a száján, ahogy elléptem mellette, mire megállapítottam, valószínűleg csak szimpatikusnak talál.
Bár fogalmam sem volt róla, vajon miért.
- Meglesz. – biccentettem, csak hogy valamivel több önbizalmat mutathassak felé, de még mielőtt kiszúrhatta volna a remegő lábaimat, beléptem az ajtón, magam mögött hagyva a kétségeimet.
Illetve, legalább is megpróbáltam.
Halványlila gőzöm sem volt, merre kellene mennem, mire a kétely egy kisebb hulláma ismét magával ragadott, azonban alig tettem két lépést a szűk folyosón, már ki is szúrtam egy pár lépéssel előrébb haladó csoportot, akik egy fordulással irányt adtak.
A zene már az előtt üvöltött, hogy egyáltalán beértem volna a tánctérre, mégis hallottam, ahogyan hangosan beszívom a levegőt, mielőtt végleg elnyelt a neonfény. Bár állítólag London egyik legmenőbb szórakozóhelyén voltam, ahol a hírességek és egyéb nagyágyúk jelenléte szinte mindennapos, mégsem voltam túlságosan elájulva az elém tárult látványtól. Ahogy az lenni szokott, levegőn kívül szinte minden volt a tágasnak egyáltalán nem mondható parketten, ahol az emberek egymásnak préselődve próbáltak táncolni, azonban megkönnyebbülten fedeztem fel a bár mellett egy üres széket, mire automatikusan afelé vettem az irányt, nem foglalkozva a legjobb barátnőm és újdonsült társasága hiányával. Aggódhattam volna, amiért Colin így felszívódott, de valahányszor így tettem, a fejemben lévő hang emlékeztetett, kettőnk közül ő az idősebb és tudja, mit csinál.
Elvileg.
És bár nem mindig értettem egyet a döntéseivel, a világért sem mutattam ki, a szemébe pedig végképp nem mondtam. Azok után, hogy jóformán felkarolt, szavam nem lehetett és igyekeztem ezt tartani a szemem előtt, valahányszor csak olyasmit tett vagy mondott, amit talán én másképp csináltam volna. Elvégre semmibe sem kényszerített bele, mindent rám bízott, már ha arról volt szó, mit tegyek és mit nem, nekem pedig ez épp elég volt ahhoz, hogy minden bűntudat nélkül vele tartsak, bárhová is visz. A józan eszem volt az egyetlen feltétele annak, hogy a szüleim szemet hunyjanak a néhai kimaradásaim felett. Bár nem voltam biztos abban, túlságosan el lennének ragadtatva, ha tudnák, ez alkalommal hova került a lányuk.
Szinte el sem kezdődött az este, már fáradtan dőltem le a székre, miközben azzal a lendülettel hátat fordítottam a pultnak, a tekintetemet a táncoló tömegre szegezve, hátha mégis kiszúróm valahol Colin-t, azonban pár perces merengés után kénytelen voltam belátni, ha valóban meg akarom találni, akkor bizony kénytelen leszek csatlakozni a vonagló társasághoz. Csakhogy még a gondolatára is kirázott a hideg.
- Hé, szöszi! – érintette meg valaki a vállam, mire a bámulásból kissé felriadva fordultam vissza a pult felé, ahol a feketébe öltözött mixer vigyorgásával találtam szemben magam, miközben egy kékes színű italt tolt az orrom elé, a nélkül, hogy akár egy pillanatra is kételkedett volna a koromban. – Az a srác küldi hárommal arrébb. – biccentett a fejével oldalra, mire a tekintetét követve megpillantottam egy nálam talán pár évvel idősebb barna fiút, aki kihívóan méregetett, miközben a szemei résnyire szűkültek.
Bár egész vonzó volt, a vak is látta, mennyire ittas, és a hülye is tudta, mire megy ki a játék.
- Kihagyom. – ráztam meg a fejemet, mire a mixer bólintott, és a hüvelykujját lefelé tartva fordult a srác felé.
- Nem akarja, bocsi. – nevetett fel, és eltűnt a pult mögött.
Hálás voltam, amiért nem feszegette a dolgot sem ő, sem az állítólagos fiú, aki erre csak csalódottan vállat vont és már oda is fordult a mellette ülő vörös felé, aki jóval kaphatóbb volt nálam, legalább is a pár másodperccel későbbi ölelkezésből erre következtettem.
- Wow. – motyogtam az orrom alatt, és ismét a tömeg pásztázásra koncentráltam.
És bár ez alkalommal sem jártam nagyobb sikerrel, még mindig nem bírtam rávenni magam, hogy a barátnőm után menjek. Amúgy sem terveztem valami sokáig maradni egy-két órán kívül, így legalább hivatkozhatok az eltűnésére, ha később a szememre hányná, amiért leléptem.
Ahogy telt az idő, úgy hatalmasodott el rajtam az érzés, miszerint nem tartozok ide, bár ezt már abban a pillanatban beláttam, mikor az utcába befordulva kiszúrtam a befelé várakozó tömeget a kordonok mellett, miközben hangosan kiáltoznak, valahányszor csak besétált valami központi figura. Akkor még csak azt sem értettem, Colin egyáltalán hogy gondolta ezt az egészet, mivel az egy dolog, hogy ő idősebb és jóval kihívóbb természetileg, és külsőleg egyaránt, mint én, de az idevágyók nyolcvan százaléka ilyen, mégsem jutnak be. Ahhoz vagy baromi jó háttérrel kell rendelkezned, vagy csak baromi nagy szerencséd kell, hogy legyen, márpedig figyelembe véve a tényt, miszerint az első alapból ki van lőve mindkettőnknél, csak a második lehetőség marad, amire pedig igen kevés az esély. De a bejutásunkra visszagondolva kénytelen voltam beismerni, az ismeretségünk alatt már vagy századszorra, ha Colin akar valamit, azt úgyis megszerzi, mint mindig.
Azonban még mindig ott bujkált a fejemben a zavaró tényező, miszerint olyanok vagyunk, mint a tűz meg a víz, hiába az a nagy barátság, kettőnk közül kétségtelenül ő illik ide. Ő simán beolvadhat az elitréteg alkotta társaságba a nélkül, hogy bárki akár egy pillanatra is kételkedjen a jelenlétében. Nálam elég rám nézni, és mindenkiben felmerül a kérdés, ez vajon mit kereshet itt, bár ez leginkább a kissé gyerekes vonásaimnak köszönhető, aminek következtében tizenöt évesnek alig néznek, mikor tizenhét vagyok, hiába a szőkített haj és szemceruza.
Fogalmam sincs, mennyi idő telhetett el nézelődéssel és azzal, hogy még két fiút utasítottam vissza az alkohol miatt, azonban a következő dolog, amire felfigyeltem, a tömeg szétválása volt, miközben valaki segítségért kiáltott, átüvöltve ezzel az egyre halkuló zenét.
Egy emberként kaptuk a tekintetünket a táncparkettre, azonban a mozgolódáson és enyhe pánikon kívül jóformán semmit sem lehetett látni, de ez épp elég volt ahhoz, hogy felpattanjak a székről.
- Valaki segítsen, nem lélegzik! – jött az újabb segélykiáltás valahonnan bentről, mire a gyomrom automatikusan görcsbe rándult, előre érezve a bajt.
Meg kell találnom Colin-t.
Hiába ordítottam a nevét, a tömegből áradó szüntelen kiáltások elnyomták a hangom, ahogy az előrehaladásomban sem segített a kifelé rohanó emberek sokasága, akiknek köszönhetően vagy háromszor kötöttem ki majdnem a padlón. Belátva, így semmivel sem fogok előrébb jutni, oldalra léptem, ezzel valamennyi helyt adva a menekülő emberseregnek épp annyira, hogy ne lökjenek fel, majd miután a nagy részük távozott, közelebb férkőztem ahhoz a tízes csoporthoz, amely éppen körbeállt valakit.
Valakit, akit csupán csak egy órára veszíthettem szem elől, azonban ez épp elég volt ahhoz, hogy a hatalmas szórakozás közben tudtán kívül ez legyen az utolsó tánca.

***********


Sziasztok!:)
Először is elnézést kérek a késői posztolásért, de nem vagyok itthon, innentől kezdve kicsit nehéz az idővel bánnom, mindenesetre szerettem volna az ígéretemhez híven még ma posztolni a prológust.
Másodszor pedig nagyon-nagyon szépen köszönöm azt a 7 feliratkozót, aki már a történet kezdete előtt itt volt, mindez eszméletlen sokat jelent, és nagyon hálás vagyok a bizalmatokért!<333 Aki most olvas tőlem először, remélem elnyeri a tetszéseteket ez a történet, aki pedig már olvasott tőlem korábban, remélem, nem okozok csalódást.:)
Nem is pazarlom tovább a szót, jövőhét szombaton találkozunk, addig is vigyázzatok magatokra, és jó pihenést!

-xoxo, Sophie V.

5 megjegyzés:

  1. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  2. Drága Sophie!
    Első kommentem ezen a blogon. -könnyes üdvözlés-
    Izgatottan vártam a prológust ami valljuk be, kibaszottul jó lett. Colin. Hmm tetszik a lány eddig megismert személyisége. Viszont a vége. Most komolyan máris megölöd? Els hihetetlenül aranyos, szimpatikus csajszi. Kicsit furcsa volt az a szőke srác. Nrtalántán Niall? Mert ha igen máris van pár elméletem a jövőbeni szálakra. Na mindegy.
    Hihetetlenül várom az újat.
    Puszil Barbee xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága!
      Könnyes üdvözlés megvolt, és mondanom sem kell, mennyire boldog vagyok, hogy ennél a blogomnál is találkozhatunk!<333
      Bár ahogy sikerült levenned, Colin nem lesz állandó szereplője a történetnek, visszatérő attól még igen, szóval nagyon örülök, ha szimpatikusnak találod Ellie-vel együtt. A szőke sráccal kapcsolatban pedig, az még tényleg a jövő zenéje, de hát meglátjuk. ;)
      Mindenesetre nagyon-nagyon örülök, ha tényleg tetszett, amit olvastál, és köszönöm szépen, hogy írtál!<333

      Szombaton találkozzunk, addig is vigyázz magadra!

      -xoxo, Sophie V.

      Törlés
  3. Drága Sophie!
    Nagyon vártam már a prológust, nem hiába, eszméletlen, hogy mindig előrukkolsz valami csodálatossal. Már most imádom a blogot és biztos vagyok benne, hogy a folytatás is szuper lesz. Örülök neki, hogy Colin visszatérő szereplő lesz, mert ez a "rövid idő" alatt sikerült őt megkedvelnem, ahogy Ellie-t is. Kíváncsi vagyok, hogy Zayn mikor jelenik meg a történetben, a szőke srácról pedig először nekem is Niall jutott eszembe, de majd meglátjuk.
    Várom a következőt! :)
    Lena

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Lena!
      Elképesztően örülök, ha így gondolod, és nagyon szépen köszönöm a kedves szavakat, eszméletlen sokat jelentenek, de tényleg!<333 Bízom benne, hogy tényleg tetszeni fog a folytatás, és örülök, ha eddig szimpatikusak a karakterek, Zayn-re pedig nem kell sokáig várni, a következő részben már szerepet kap.:)

      Igyekszem, ahogy csak tudok a résszel, addig is vigyázz magadra és nagyon szépen köszönöm, hogy írtál!<333

      -xoxo, Sophie V.

      Törlés