-->

2015. október 3., szombat

10. - Ismerj meg, ha mersz


Helló-helló drágáim!
Először is elnézést kérek a késői posztolásért, de ebben a pillanatban estem haza, az egyetlen szerencsém pedig az volt, hogy a fejezet már korábban elkészült, így mégis tudtam hozni. Másodszor remélem, mindenki túlélte az elmúlt hetet, és hogy mindenki él és virul, továbbá, hogy jól telik a hétvége, használjátok ki jól, a lehető legtanulásmentesebben, helyettem is.<3 Harmadszor pedig szeretném megköszönni az előző részhez érkezett összes visszajelzést komment, pipa vagy bármilyen formában, eszméletlen aranyosak vagytok, és nagyon-nagyon sokat jelent számomra mindegyik, szóval köszönöm-köszönöm!<333
Jó olvasást a mai részhez, vigyázzatok magatokra, sok sikert a következő héthez és ha minden jól alakul, jövőhét szombaton találkozunk!:)

-xoxo, Sophie V.

***********



- Szóval – fordult ismét szembe velem az előttem álló fiú, miközben érdeklődve körbepillantott a lakáson, talán először, mióta betette ide a lábát. – te itt laksz. – jegyezte meg, azonban a hangjában a gúny legkisebb árnyalatát sem véltem felfedezni, ami nem adott okot az idegességre, vagy, hogy ingerülten reagáljak.
Annak ellenére, mire is bólintottam rá az előbb.
Aprón bólintottam, de nem szándékoztam jobban kifejteni a helyzetet, tudván, ha valami érdeklik, úgy is meg fogja kérdezni.
- Vagyis inkább itt is? – vonta fel a szemöldökét, miközben óvatos mosolyra húzta a száját.
Próbáltam nem arra gondolni, mindezt ugyanabból a forrásból tudhatja, mint egyáltalán magát a címemet, inkább csak ismét egy biccentéssel reagáltam, várva az újabb kérdést, miközben keresztbe fontam magam előtt a karom.
- Egyedül? – sétált beljebb Zayn.
- Nem. – válaszoltam ez úttal, tekintve, hogy háttal állt nekem, így a fejemmel nem sokra mentem volna.
Kiszúrtam, ahogy kissé idegesen sandított a bejárati ajtó felé, mintha csak azt várná, hogy a lakótársam bármikor betoppanna, azonban én pontosan tudtam, holnap reggelig nem valószínű, hogy viszontlátom.
- Nem alszik itt. – reagáltam a fel nem tett kérdésre, mire pillanatokon belül visszatért a magabiztosabbik éne, ahogy elvigyorodott.
- Csak nem egyedül leszel ma este? – érdeklődött, mire máris megbántam az előbbi őszinteségemet.
- De. És hidd el, tökéletesen elvagyok egyedül. – vágtam rá, azonban a tekintetét látva tudtam, veszett ügy az egész.
- Ugyan. – intett le. – Íme a tökéletes alkalom arra, hogy kicsit jobban megismerjük egymást, ha már ilyen jóban lettünk. – pillantott rám jelentőségteljesen, miközben a szemei egy árnyalattal sötétebbre váltottak.
Bár tulajdonképpen belementem ebbe az egészbe, jóformán halványlila gőzöm sem volt, mégis mit takarhat a jóban kifejezés.
Vagy inkább mennyi mindent.
- Azt hittem, az ismerkedést később kezdjük. – jegyeztem meg alig hallhatóan, miközben egyik lábamról a másikra álltam, titkon azt remélve, ma még megkímél az érzelmi hullámvasúttól, amibe sikerült csupán egy pillantásával belekényszerítenie.
- Mégis mikor, Els? – tette fel a kérdést szórakozottan, mire kénytelen voltam belátni, ma már biztos nem menekülök előle.
De lehet, már máskor sem.
Nem várta meg a válaszom, úgy indult meg a nappali rész felé, ahol egy pillanatra ismét megállt, és körbenézett, majd vigyorogva fordult vissza felém.
- Nem vagy éhes? – kérdezte, mire felvont szemöldökkel meredtem rá.
Szívesen rávágtam volna, hogy már jóformán azóta nem vagyok éhes, hogy nála töltöttem az éjszakát, de persze ezt még magamnak sem szívesen vallottam be, nemhogy neki, így inkább csak tétován bólintottam egyet, és kikerülve őt elindultam a konyha felé, miközben egy újabb biccentéssel jeleztem, hogy kövessen.
Az említett helyiségbe lépve egyenesen a hűtő felé vettem az irányt, azonban nem sokáig időztem a kinyitott ajtaja előtt, figyelembe véve a tényt, miszerint a mögöttem álló fiú pillantással tulajdonképpen lyukat égetett a hátamba, de még inkább a kissé lejjebb található testrészemre, mire pillanatokon belül felegyenesedtem, és felé fordultam.
- A főzés nem az erősségem, szóval lehet, egyszerűbb lenne, ha rendelnénk. – vontam meg a vállam.
- Nem vártam volna el, hogy főzz nekem, de azért édes vagy, hogy felmerült benned. – jegyezte meg vigyorogva, azonban a rezzenéstelen arcomat látva megrázta a fejét. – Vicceltem. Na, engedj oda. – lépett mellém, miközben a derekamra helyezve a kezét lökött kissé arrébb, én pedig próbáltam nem kimutatni a pillanatnyi hidegrázást, amit az érintése okozott.
Hagytam, hogy elmerüljön a hűtő tanulmányozásában, és egy laza mozdulattal feltoltam magam a pultra, miközben figyeltem, ahogy felvont szemöldökkel vizslatja a választékot, de pár pillanattal később már felém is fordult.
- Valami különleges allergia vagy egyéb? – érdeklődött, miközben végignézett rajtam, mintha csak azt tippelgetné, vajon milyen lehet az étrendem.
- Vegetáriánus vagyok. – mondtam, mire Zayn meglepetten egyenesedett fel.
- Szép. – jegyezte meg, de nem igazán értettem, mire céloz, inkább csak annyiban hagytam, mint általában, ha valaki nem tudott mit kezdeni az étkezési szokásaimmal. – Van valami más, amiről tudnom kéne? – sandított felém összeráncolt szemöldökkel.
- Ezt nevezed te ismerkedésnek? – nevettem el magam hitetlenül, azonban a még mindig érzelemmentes arcát látva elkomolyodtam. – Nincs.
Bólintott, majd a következő pillanatban előrángatott egy adag zöldséget, mire felvont szemöldökkel meredtem rá, ő azonban figyelmen kívül hagyta az átható tekintetem, és inkább a pultra helyezett kajamennyiségnek szentelte a figyelmét, azonban nem sok kellett neki, hogy ismét felém pillantson, valamiféle utasítást várva.
- Bal felső szekrény. – biccentettem, már előre sejtve, milyen kérdést készül feltenni, így nem sokkal később már elégedetten kapta elő az evőeszközöket, és állt neki a vagdosásnak, miközben én még mindig a pulton ülve figyeltem. – Nem gondoltam volna, hogy tudsz főzni. – jegyeztem meg kissé gúnyosan, miközben az ujjaimmal kopogtattam magam mellett.
- Volt egy olyan érzésem, sok minden van, amit igazából nem néznél ki belőlem, a futáson kívül. – húzta egy féloldalas mosolyra a száját, miközben rám pillantott, és folytatta a dolgát. – És én még azt hittem, könnyen kiismerhető vagyok.
- Te? – meredtem rá, mire elnevette magát.
- Hát nálad biztos jobban.
- Ez nem igaz. – ráztam meg a fejem. – Engem azért nem olyan nehéz kiismerni, csak a megfelelő helyen kell próbálkoznod.
- Azt mondod? – tette fel a költői kérdést, de ez alkalommal nem nézett rám. – Hát, azon kívül, hogy nálad makacsabb lánnyal még nem igazán találkoztam, miután úgy ragaszkodsz az állításodhoz, miszerint nem érzel irántam semmit, továbbá, hogy futsz és vegetáriánus vagy, nem sok mindent tudok.
- Mit szeretnél tudni? – piszkáltam a körömágyamat, figyelmen kívül hagyva azt a részt, amikor makacsnak nevezett.
- Dolgozol valami mást az éttermes melódon kívül?
- Főiskola.
- Hoppá. – biccentett elismerően. – Mióta?
- Ez a második évem. – válaszoltam. – Oké, most én jövök.
- És te mit szeretnél tudni? – sandított rám.
- Hát nyilvánvalóan nem dolgozol mást azon kívül, amit jelenleg csinálsz, szóval az a rész lényegtelen az ismerkedés szempontjából. – jegyeztem meg. – Plusz azt már tudom, hogy futsz, és hogy titokban séfnek készülsz, és hogy nálad magabiztosabb emberrel még nem igazán találkoztam, tekintve, hogy elég önelégült módon ragaszkodsz a te állításodhoz, miszerint érzek irántad valamit.
- Ugye tudod, hogy az imént adtál engedélyt az udvarlásra, Els? – érdeklődött szórakozottan, mire legszívesebben a falnak mentem volna.
- Ezt nevezed te udvarlásnak? – kérdeztem vissza gúnyosan, azonban a következő pillanatban már meg is bántam, hogy kicsúszott a számon.
Zayn kezében megállt a kés, miközben felém fordult és végignézett rajtam, én pedig egy pillanatra levegőt venni is elfelejtettem, mikor a pillantásom találkozott az ő elsötétült tekintetével.
- Nem. – szólalt meg végül, majd a pultra hajította a kezében tartott tárgyat, és egyenesen felém lépett, ezzel egy vonalba kerülve velem. – Ezt. – mondta, ahogy egyetlen mozdulattal szétnyitotta a lábaimat, majd pedig a derekamnál fogva magához rántott, miközben az ajkát az enyémre nyomta.
Az egész egy robbanáshoz hasonlított, miután szinte azonnal megadtam a nyelvének a bejutást, és hagytam, hogy a lehető legközelebb húzzon magához, ahogy a lábaimmal átkulcsoltam a derekát, és akármennyire erősen összpontosítottam, sehogy sem hallottam a vészcsengőt. Mintha meg sem szólalt volna, hogy figyelmeztessen, valami olyat teszek, amit nem kéne, bár utólag belegondolva teljesen lényegtelen volt a jelenléte.
Zayn ugyanis azt tehetett velem, amit csak akart, sehogy sem bírtam volna ellenállni.
Egy idő után mintha megunta volna az ajkaim, az arcomtól lefelé haladva áttért a nyakamon lévő érzékeny területre, mire élesen szívtam be a levegőt, mikor megéreztem a fogai karcolását  a bőrömön, a kellemetlen érzést azonban tökéletes érzékkel ellensúlyozta az derekamat simogató kezeivel.
Még csak fel sem fogtam rendesen, mi történik velünk, és már el is húzódott tőlem, mire kénytelen voltam elengedni az eddig szorosan markolt dzsekijét, aminél fogva magamhoz húztam, és kiengedni az eddig benntartott levegőt, miközben arra vártam, végre kitisztuljon a pillantásom.
Zayn, mint aki jól végezte a dolgát, visszatért az előző helyzetébe, én pedig kétségbeesetten kaptam a nyakamhoz, miután a fájdalom egy kisebb változata hasított az előbb érintett területre, miközben a pánik fokozatosan tört utat magának az elmémben, miután leesett, mit tett velem.
És hogy mit tehet meg még velem, amikor csak úgy tartja a kedve.
Szólásra nyitottam a számat, a szavak azonban elhagytak, továbbá fogalmam sem volt, mégis hogyan fejezzem ki az érzéseimet, amiket még csak megnevezni sem tudtam az adott pillanatban, a szapora lélegzetemen kívül semmit sem tudtam hallatni.
A szemem sarkából kiszúrtam, ahogy Zayn felém fordul, azonban a jelen pillanatban képtelen voltam a szemébe nézni, így csupán csak félig-meddig jutott el az agyamig, hogy ő viszont teljesen engem néz, a tekintetét fel-le járatva rajtam.
- El fog múlni. – törte meg a csendet, mire kellett egy pillanat, hogy felfogjam, mégis miről beszél, miután végre elemeltem a kezem a nyakamról. – Lassan. – tette hozzá, mintha a világ legtermészetesebb dolgáról lenne szó.
- Nem hiszem el, hogy ezt tetted velem. – erőltettem meg magam egy mondat erejéig, miközben megráztam a fejem.
A lehető legfurcsább az egészben mégis az volt, hogy a hangomból egy cseppnyi dühöt illetve sértettséget sem véltem felfedezni, mintha én magam is valami teljesen nyilvánvalóról beszélnék.
- Azt mondtad, tudni szeretnél rólam te is pár dolgot.  Egyelőre elég, ha hármat tudsz.– kezdte, miközben ismét a kezébe vette a kést, hogy folytassa az előbb végzett tevékenységét. – Az első, hogy nem szeretem, ha valaki megjátssza magát, ezen belül leginkább az érzéseit, bár ezt inkább a te esetedben utálom, Els. A második, hogy amikor azt mondtam, nem a türelmemről vagyok híres, nem viccből mondtam. – itt egy pillanatra abbahagyta a beszédet, miközben ismételten felém fordult, és tett felém egy lépést. – És harmadik, ami egyben a kedvencem talán. – állt meg előttem, és simította félre a hajamat a nyakamból, hogy láthassa az általa megjelölt bőrt. – Szeretem, ha az emberek pontosan tisztában vannak azzal, mi az enyém. – simított végig rajta, mire automatikusan összerándultam az érintésére.

10 megjegyzés:

  1. Woha drága Sophie!
    Arra a konyhás jelentere befizettem volna. Mennyiért lehet odamenni és visszatekerni az időt?:) Imádtam. Zayn elég céltudatos, ez nagyon jól áll neki. Az a néhány dolog amit elmondott magáról a "rosszfiúnk ", na azoktól lett görcs a hasamban. Nagyon jó volt a rész! Annyira várom már azt a szombatot!❤
    xoxo, Roni♡

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Roni!
      Na, még ilyet sem olvastam, hogy bárkinek görcs lett volna a hasában a részről, de tetszik a kifejezés, annak pedig csak nagyon-nagyon örülni tudok, ha tényleg tetszett amit olvastál, és nagyon szépen köszönöm!<333 A következővel pedig igyekszem, ahogy csak tudok, neked pedig kellemes hetet drága, és köszönöm szépen, hogy írtál!<3

      -xoxo, Sophie V.

      Törlés
  2. Anyukám!
    Figyelj, tudom, hogy ezzel sose fogunk dülőre jutni, de komolyan, menj a fenébe, te őrült nő! Imádlak, tudod nagyon jól, és a kínzási módszeredet sem vetem meg, de könyörögve kérdem: Nem lehetett volna úgy dupla ilyen hosszú a rész? ❤ Meg fogok halni szombatig a zsenialitásod nélkül. ❤
    Imádtam drága, és komolyan lebegek a föld felett a boldogságtól, amit kiváltott belőlem az a konyhai jelenet és irigy vagyok Ellie-re, szükségem van egy ilyen Zayn-re (is) ❤
    Jövőhéten találkozunk Drága, addig is megyek kaparni a falat ;)

    Xx Lorette T.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Lányom<3
      Szerintem egyet kell értenünk abban, miszerint profik vagyunk egymás őrületbe kergetésében, mintha valamiféle bosszú lenne ez a részeink miatt, de kivételesen nem bánom a falkaparást, ha a te blogodról van szó legalább is.<3 A terjedelemmel kapcsolatban pedig ismersz, drága, előbb vagy utóbb tudod, hogy ki fogunk lyukadni egy hosszabb részhez, hasonló tartalommal.;) És kérlek ne halj meg, túlságosan imádlak, és hiányoznál!<333
      Abban egyetértünk, hogy egy ilyen Zayn senkinek sem jönne rosszul, továbbá eszméletlenül örülök, ha tetszett a rész, nagyon szépen köszönöm, és igyekszem a következővel.<333

      Szombaton találkozunk, addig is vigyázz magadra, nagyon szépen köszönöm, hogy írtál és kellemes hetet.<3

      -xoxo, Sophie V.

      Törlés
  3. Awwwwww mi ez a rész? ^^
    Nagyon szuper lett
    Zayn is a very very very very sexiiiiiiiii boyyy!!!!
    Mi volt ez? Ideggörcs (létezik ilyen szó egyáltalán???!)
    Nagyon szuper lett
    Pusszancs ♥♥♥\

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia drága!
      Nagyon-nagyon örülök, ha tényleg tetszett, amit olvastál, nagyon szépen köszönöm, és remélem, a többivel sem okozok majd csalódást.:)♥♥

      -xoxo, Sophie V.

      Törlés
  4. Most talaltam ra a blogodra es imadom!!! Varom a kovetkezot!!!:);)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!:)
      Ez úton is üdvözöllek és nagyon-nagyon örülök, ha valóban így gondolod!:)<3 A következő rész pedig elvileg ma este érkezik.

      -xoxo, Sophie V.

      Törlés
  5. Kedves Shopie V.!
    Nem rég talàltam a blogodra..és elnézést, hogy nem irtam minden részhez, de egyszerűen nem birtam leàllni csak ugy faltam minden mondatot...minden fejezetet
    Egyszerűen fantasztikusam fenomenàlis a történeted..nagyon vàrom a folytatàst.!
    Szép estét, jò éjszakàt!
    BezTina

    VálaszTörlés