-->

2015. november 28., szombat

16. - Perrie

Sziasztok drágáim!
Először is boldog szombatot mindenkinek, remélem sikeresen túléltétek az elmúlt hetet, minden sérülés és betegség nélkül (nem úgy mint én, de hát nem is én lennék, na mindegy) és hogy jól telik a hétvége!<3 Másodszorra szeretném megköszönni az előző részhez érkezett összes pipát és kommentet, visszajelzést, mint mindig, eszméletlen sokat jelentett mindegyik és nem győzöm hangsúlyozni mennyire hálás vagyok a támogatásotokért, imádlak titeket!<333 Ti vagytok a legjobbak.:) Harmadszorra pedig előre jelezném, ez a rész talán kicsivel rövidebb mint a többi, bár mindez csak azért, mivel igyekeztem a lehető legtöbb mindent besűríteni, plusz elérkezett az a pontja a blognak, amikor Zayn személyiségét egy kicsit másfajta szemszögből láthatjátok, szóval *nagy levegő nekem* remélem tetszeni fog.:)
A világ összes virtuális ölelését küldöm nektek, vigyázzatok magatokra, sok sikert a következő héthez, köszönök szépen mindent, és ha minden jól alakul, jövő szombaton találkozunk!

-xoxo, Sophie V.


***********
Az ágytámlának dőlve figyeltem, ahogy Zayn maga elé meredve játszik a whiskys üveg szájával,
néha-néha a szája elé emelve azt, aztán vissza, mintha csak nem tudná eldönteni, szüksége van e még egy újabb húzásra, azonban valahányszor azt hittem, az volt az utolsó, mindig eggyel kevesebb korty volt az üvegben. Fogalmam sincs mennyi idő telhetett el, mire szépen lassan letette maga mellé, és a távolba meredő tekintetét és sikerült felém emelnie, egy átható pillantás kíséretében, mire kissé összeszorult szívvel állapítottam meg, a szemei már nem éppen a józanságáról tanúskodnak. Ez pedig nem dühvel, csalódottsággal, vagy éppen ijedtséggel töltöttek el; sokkal inkább szomorúsággal.
Fájt, hogy valaki, akiben egyébként annyival több van, mint amennyit elárul magáról, ennyire megbántott legyen, vagy, hogy egyáltalán bárki képes elérni nála ezt az állapotot, ahol már csak az alkohol segíthet, hogy megnyíljon. Fájt, hogy nem tudott őszinte lenni velem, még ha ezért annyira nem is hibáztathattam, ha már én sem voltam teljesen az. De ami a leginkább fájt, az talán a fejemben lévő hang volt, ami azt suttogta, én lehetek a követező, aki összetörhet benne valamit.
A gondolat hatására kissé összébb húztam magam a matracon, mire Zayn összeráncolt szemöldökkel pillantott rám.
- Fázol? – kérdezte hirtelen, azonban csak megráztam a fejem, és próbáltam úgy tenni, mintha az égvilágon semmi sem történt volna.
Mintha nem azon gondolkoznék, mennyire félek attól, mit tehetek vele.
Újabb csend állt be, azonban ez alkalommal talán kevésbé volt olyan súlyos, mint eddig, talán mert Zayn már nem mozdulatlanul ült, mint egy szobor, a távolba meredve, hanem a tekintetét ide-oda jártatta a szoba különböző pontjain, nem egyszer felém tévedve, míg végül megállapodott a holdfénytől világos ablakon. Egészen addig fel sem tűnt, hogy kint időközben eleredt az eső, míg meg nem hallottam annak monoton kopogását az üvegen.
- Évekkel ezelőtt találkoztunk. – szólalt meg hirtelen, mire felé kaptam a fejem. Csak akkor vettem észre, hogy engem figyel. – Nem mondanám, hogy amolyan szerelem első látásra volt, mert egyrészt baromira nem ez volt, másrészt meg rohadtul nem hiszek ebben eleve, de az már más kérdés. Vonzalom, na, az volt, nem kevés. – nevette el magát, azonban a hangjából áradó keserűség tett arról, hogy a mosolya még csak véletlenül se legyen valódi. – Bár az elején direkt nem vett rólam tudomást, sőt, került ott, ahol csak tudott, azonban egy idő után mindketten tudtuk, előlem talán elmenekülhet, de az elől, hogy mit akar, már kevésbé, márpedig nem sokáig húzta a dolgot, mielőtt kibukott belőle, engem akar.
A gyomrom görcsberándult, ahogy felfedeztem a helyzetük és a helyzetünk közötti hasonlóságot, akármennyire is próbáltam nem összehasonlítani a kettőt.
- Én pedig őt, bár ezt már szerintem az elején a tudtára adtam, nem mintha hosszú távra terveztem volna, mert hát ki tervez arra a legelején, most komolyan.  – folytatta. - De miután már hónapok óta tartott ez a valami köztünk, kezdett gyanússá válni, mi az istent keresünk mi még egymás mellett. Aztán szépen lassan feltűnt, mennyire hasonlítunk egymásra. Nehezen kezelhetők vagyunk, makacsok, de mindeközben teljesen mást mutatunk a külvilág felé, mintha ezzel is csak gúnyolni akarnánk, vagy én nem tudom, de nem is ez a lényeg. Már vagy egy éve együtt lehettünk, és én ez idő alatt egyszer sem vettem észre, valójában pont azért nem illünk össze, ami összeköt minket; ugyanolyanok vagyunk.
Egy pillanatra megállt, miközben tisztán hallottam, ahogy élesen veszi a levegőt, azonban az arca elnyűttségét látva ezt betudtam az alkohol elleni harcának, minek hatása fokozatosan kezdett eluralkodni rajta.
- Aztán jött a fekete leves. Egyre több meló, egyre több koncert és egyre kevesebb magánélet. Neki és nekem is. Egy idő után viszont ez annyira kiakasztott mindkettőnket, hogy a három évünk alatt nem egyszer akart kidobni, vagy éppen én őt, amelyikünknek éppen kedve volt hozzá. Aztán két éve egyszer annyira berúgtam, hogy egy veszekedés alkalmával mindent a fejéhez vágtam, talán még olyat is, ami nem volt igaz, mire úgy eltűnt, hogy hetekig nem hallottam felőle. Amikor legközelebb felbukkant, a cuccaiért jött, én pedig annyira kétségbeestem, hogy bármit megtettem volna, hogy magam mellett tartsam.
Fel sem tűnt, hogy időközben felállt, és az ablakhoz lépett, miközben egy szál cigit forgatott a kezében.
- Megkértem a kezét. – mondta érzelemmentes hangon. – Ez magam mellé láncolva még két évre, egyben pedig megadva végső lökést magunknak a szakadékba. Onnantól kezdve szinte borítékolható volt, hogy nem fog működni. Ő nem akart hozzám jönni, én pedig nem is akartam elvenni, csak azt akartam, hogy mellettem maradjon az egyetlen személy, aki úgy ismer, mint a tenyerét, hogy érezzem azt a fajta biztos pontot. Még akkor is, ha így utólag belátom, Perrie minden volt, csak biztos pont nem. – kapta az ajkai közé a cigit, majd egy gyors mozdulattal meggyújtotta.
A szobában fokozatosan elterjedt a dohány félreismerhetetlen szaga, miközben füst keringett körülötte. Ahogy elnéztem, akaratlanul is eszembe jutott, ez a kép lényegében megmagyarázná az egész személyiségét.
Belülről néha kifúj valamit, de nem elég sokat és sokáig ahhoz, hogy olyan sokat lehessen látni belőle.
- Aztán jött az újabb nehezebb időszak, kivételesen nem a mi kapcsolatunkban, inkább a bandában. De ez már egy másik történet. A lényeg, hogy mikor Louis és Avery összejött, lényegében nálunk akkor hangzott el az utolsó menj a francba. Csak hogy nem az én számból. – szívott egy újabb slukkot. – Azt mondta, már az eljegyzés előtt meg kellett volna ezt tennie, és hogy életében nem bánt még ennyire semmit, mint azt, hogy velem volt. Nem szeretett eléggé. – vonta meg a vállát, miközben éreztem, hogy már egyre inkább a pia beszél belőle. – Már ha egyáltalán valaha szeretett úgy.
A tekintetét rám emelte, én pedig nem tudtam eldönteni, vajon a reakciómat lesi, vagy azt várja, mondjak is valamit, noha úgy éreztem, az utóbbira nem igazán fog sok kerülni a jelen pillanatban, figyelembe véve a tényt, nem éreztem valami fairnek, ha most megszólalnék.
Bár nem is tudtam, mit kellene rá mondanom.
- Onnantól kezdve igazából leszartam. Megfogadtam, nem érdekel, kivel akadok össze, pár óránál tovább nem akarom ismerni. – folytatta. – Aztán jöttél te. És persze mondanom sem kell, minden, amit eddig felépítettem, úgy dőlt össze, ahogy volt. – nevetett fel, és elnyomta a cigit a párkányon lévő hamutálba.
A pillantásunk találkozott, én pedig az ajkamba harapva figyeltem, ahogy az emlékek okozta érzelmek sokasága fut át az arcán.
- Kurva gáz, de az első, ami megtetszett benned, az a szomorúság volt. – mondta, én pedig megfeszülve vártam a folytatást. – Gondoltam, alapozhatnék arra, hátha így magamhoz édesgethetlek valahogy, ha már ennyire nem hagytad magad. Eszembe nem jutott volna, hogy komolyan nem akarsz tőlem semmit. Felmerült bennem, hogy esetleg barátod van vagy valami, de aztán láttam, hogy azzal a másik lánnyal jöttél, így kicsit fura lett volna. Végül is, már egészen letettem rólad a buli után, amikor derült égből villámcsapás és beléd futottam az erdőben. Akkor gondoltam először arra, ez nem véletlen, ilyen nincs, és miután elváltunk, folyamatosan azon agyaltam, vajon hogy találhatlak meg úgy, hogy még csak a teljes nevedet sem tudom. Aztán jött az éttermes sztori, és onnantól kezdve a dolgok szépen lassan alakultak maguktól. Nekem pedig elég volt hátradőlnöm, és hagynom, hogy, így legyen. – lépett közelebb az ágyhoz. - Nem tudom, mikor jutottam el arra a pontra, amikor már nem a szexért kutattam utánad. Nem is tudom, volt e valaha olyan, hogy csak arra kellettél azon az estén kívül. – rázta meg a fejét. – Szerintem nem. De ha még nem említettem volna, csak a többi emberben tudok olvasni. Magamban nem megy. Ja, meg persze benned sem. – tette hozzá.
Néma csendben meredtem rá, torkomban dobogó szívvel, miközben úgy éreztem, minden, amiről eddig azt hittem, Zayn, szépen lassan eltűnik előlem és egy új valaki kerül elém, akinek köze sincs már az elődjéhez.
Mert az a fiú, akiről én azt gondoltam, hogy ő, egy teljesen másik ember volt.
Akkor este láthattam először azt az arcát, melyen nyoma sem volt a szokásos arroganciájának, és idétlen vigyorgásának, amivel folyton csak azt fejezte ki, mennyire tisztában van a hatalmával, nem csak felettem, hanem mindenki felett, miközben mindent olyan természetesnek vett maga körül. Szemrebbenés nélkül mondta ki a véleményét, hálózta be az embereket, miközben a szeme sem rebbent, miközben úgy tett, mintha neki már semmi sem árthatna, mintha ő bárkit bánthatott volna, csak mert őt bántották.
Akkor este éreztem magam először igazán közel Zayn-hez.
- Utálok könyörögni. – ejtett ki minden egyes szót hangsúllyal, miközben levetette magát az ágyra mellém. – Nem is szoktam. De ez alkalommal könyörgöm, Els, eszedbe se jusson itt hagyni! – bár a hangja néhányszor megbicsaklott, tudtam, csakis a whiskynek köszönhető, így hagytam, hogy egyre közelebb kússzon hozzám a matracon, miközben átkarolta a két térdemet, és úgy nézett fel rám. – Mert kibaszottul nem állok jót magamért, ha itt hagysz.
Akkor még nem tudtam, hogy a kapcsolatunk első válaszútjánál járunk, ahol az első, talán legfontosabb döntés az enyém, miszerint akarom e ezt a valamit vele, bármi is legyen belőle a végére, vagy menekülök, és nem nézek vissza.
Én pedig nem akartam elengedni. Nem most, nem akkor, amikor teljes egészében láthattam az igazi Zayn-t, akit alig ismertek néhányan, ő mégis úgy döntött, nekem megmutatja.
Mert megbízik bennem. Összetörten, és bizonytalanul. De legalább megbízik bennem.
- Nem foglak. – erőltettem meg magam egy mondat erejéig, miközben a kezemmel lassan az ő kezének keresésére indultam. – Nem foglak. – ismételtem meg, miközben összekulcsoltam az ujjainkat, és azon tűnődtem, vajon mennyire fogom még a pokolba kívánni magam ezért.
Vagy éppen Zayn engem.

10 megjegyzés:

  1. Ehh, talán első komment? Majd meglátjuk! *w*
    Drága Sophie!❤
    Ebben a pár órában vagy milliószor frissítettem le az oldalt. Le kellene szoknom erről a türelmetlenségről.
    Ez a rész csodálatos lett, és tényleg megváltozott Zayn. Vagyis nem. Eddig is ilyen volt, csak elrejtette magát egy fal mögött, amit azért épített maga köré, hogy ne tudják megsebezni. Ahogy Perrie tette vele. Szerintem Ellie nem fogja megbánni, bár ahogy Zayn-t ismerem, valamit még a whiskey sem hozott ki belőle, elegendő bizalom hiányában. És ez hogy jön ide? Innen ered a probléma, amit igazából Ellie-hez vezethetünk vissza, mert mellette marad, egy magasabb szintű kapcsolatban.
    Szerintem ennyit tudnék elképzelni ide. Ha pedig megint eltaláltam amire gondoltál, ahhoz csak annyi hozzáfűznivalóm lenne, hogy ez egy Istenadta képességem.
    Téged pedig még mindig imádlak! (De nem jobban, mint a történetedet! (Taán mert ennél jobban nem is lehet valamit szeretni!❤ )) És a tudat, hogy neked ezt írni kikapcsolódás, nekünk élvezet, pedig igen kedvemre való tény.
    Egyébként most olvastam el nemrég a másik történetedet, ezért legalább képben vagyok most, hogy mi volt az a baj a bandában, Avery-vel és Louis-szal, amikor Perrie kimondta azt, amivel szétmentek. Pluszpont nekem!

    És én pedig reménykedem abban, hogy egy ilyen kitűnően csodálatos irományt fogok jövőhéten is olvasni!

    Xx, Christal 🌌

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Christal!
      Igenigen, valóban első voltál hehe.<3
      Komolyan a feltételezés, hogy milliószor frissítetted az oldalt, annyira hihetetlenül hangzik, és jól esik, hogy szavaim nincsenek rá, de komolyan!<333
      Igen, egyébként pont sikerült ismét eltalálnod, szóval most már hivatalosan egy hullámhosszon vagyunk vagy én nem tudom, mindenesetre csak örülni tudok neki, szóval igen, Zayn személyisége ezzel még tényleg nincs rendesen leleplezve, lesz még pár rész, amikor ismét felfed egy-egy darabot magából néhány külső tényező miatt, de hát erről majd később.;) Mindenesetre vannak olyan tulajdonságai is, amiket Ellie még csak feltételezni sem feltételezett volna róla korábban.
      Én pedig még jobban imádlak, annak pedig eszméletlenül örülök, ha tényleg tetszik a történet.<333 És igen, valóban nagy kikapcsolódás,főleg miután rájövök, hogy már órák óta a gép előtt ülök és koptatom a billentyűzetet. (Az időérzékem ilyenkor katasztrófa)
      Wow, elképzelni sem tudod, mennyire örülök, ha tényleg elolvastad a másik történetem, szóval köszönöm szépen, hogy megtetted (bármennyire is hangzik ez most furán).<333 Jár a pluszpont, egyértelműen.:)

      Nagyon szépen köszönöm, hogy írtál, továbbá a kedves szavakat, vigyázz magadra és ha minden jól alakul, este jelentkezem a következő résszel!<3

      -xoxo, Sophie V.

      Törlés
  2. Szent isten Sophie!<3
    Ez valami eszméletlen lett. Minden kérdésemre választ kaptam, úgyhogy csillagos ötös neked!:)
    Örülök, hogy Zayn érzéseibe ennyi bepillantást nyertünk, mindegy, hogy milyen állapotban volt. Els remélem betartja ezt az ígéretét, mert az így is megtört fiunk szerintem nem bírná, ha elhagyná őt. Elég részletesen meg volt fogalmazva minden, amit leírtál, én nem hiányoltam belőle semmit és tényleg mindent megtudtam (mi volt Avery-vel,Perrie-vel). Szerintem a rész hossza is korrekt volt, de te tudod.
    Nagyon várom a következőt, kellemes hetet!
    xoxo,❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Roni!<3
      Úristen, nagyon-nagyon örülök, ha tényleg sikerült választ adnom a kérdéseidre, annak pedig még jobban, ha tényleg tetszett, amit olvastál, szóval köszönöm szépen!<333
      Szintén nagyon boldog vagyok, ha így kicsit sikerült jobban megmagyaráznom Zayn személyiségét, bár ez még mindig nem a teljes szerintem, mindenesetre arról majd a későbbi részekben még lesz szó, azonban azt kell mondjam, Ellie nem az ígéretszegő típus, magától tényleg sosem hagyná el Zayn-t, főleg ezek után, de hát az ő kapcsolatuk annyira kiszámíthatatlan, hogy nem mondok semmit sem biztosra.;)
      Örülök, ha szerinted nem volt baj a rész hosszával, bár ez valóban kicsit rövidebbre sikerült, mint a többi, de ha tényleg nem volt feltűnő, annak szintén csak örülni tudok.:)<3

      Ha minden jól alakul, este hozom is a részt, nagyon szépen köszönöm, hogy írtál, remélem kellemesen telt a heted neked is!<3

      -xoxo, Sophie V.

      Törlés
  3. Kedves Sophie V!
    Eszmeletkenul jo reszt olvashattunk.
    Zayn vallomasa fenomenalis volt..
    Nagyon varom a kovetkezo reszt!
    Tovàbbi szep delutant!
    Szia
    BezTina

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága BezTina!
      Nagyon-nagyon örülök, ha tényleg tetszett, amit olvastál, továbbá ha Zayn vallomása is elnyerte a tetszésed, nagyon szépen köszönöm, és igyekszem a következővel, ahogy csak tudok!<333
      További szép hétvégét neked is!

      -xoxo, Sophie V.

      Törlés
  4. Olvastam a Louis fanfictionos blogodat és ott írtad hogy kezdtél egy másik blogot bár én sokkal jobban örültem volna ha ez is Louisos lenne de olyan tehetséged van hozzá hogy nem érdekel hogy Zayn a főszereplő mert olyan jó és élvezetes olvassni! Remélem még írsz Louisosat de tuti hogy ezt is végig olvasom! Már amúgy eljutottam ide erre a fejezetre és tényleg kíváncsi vagyok! Nagyon várom a következő részt!

    Szép Napot!
    Szia

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága SMILE!
      Nagyon-nagyon boldog vagyok, ha tetszik a történet, annak ellenére, hogy nem Louis a főszereplő, nagyon szépen köszönöm, és igen, ami azt illeti tervezek még vele írni blogot következőnek, csak még nem tudom, mikor jutok el a megtervezéséig.:)<333 Annak csak örülni tudok, ha tervezel maradni a történet végéig, nagyon hálás vagyok, és igyekszem a következő résszel, ahogy csak tudok!<3
      Köszönöm szépen, hogy írtál, szép napot neked is!:)

      -xoxo, Sophie V.

      Törlés
  5. Szia! Nagyon jóó! Gyorsan kövit!! ❤❤❤🌌

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Panni!
      Nagyon szépen köszönöm, nagyon örülök, ha tényleg tetszett és igyekszem, ahogy csak tudok!:)<333

      -xoxo, Sophie V.

      Törlés