-->

2015. december 5., szombat

17. - Kereszttűzben

Sziasztok!:)
Először is nagyon boldog szombatot és nem utolsó sorban decembert mindenkinek, remélem sikeres túléltétek az elmúlt egy hetet, ha pedig kevésbé, mindenkinek küldöm a lelkit erőt, hogy kibírjátok ezt a maradék két hetet a szünetig.<3 Másodszorra pedig szeretnék hálás köszönetet mondani az előző részhez érkezett összes visszajelzésért, és a plusz feliratkozókért, komolyan nagyon-nagyon hálás vagyok mindenért, eszméletlenül imádlak titeket, a támogatásotok pedig hihetetlen, szóval nagyon szépen köszönöm!<333 Ti vagytok a legjobbak, nem győzöm hangsúlyozni.:) Harmadszorra pedig szeretném előre jelezni, lehetséges, hogy a következő fejezet vasárnap fog érkezni a szokásos szombat helyett, de ez nem száz százalékosan biztos!
Amolyan elő-Mikulásos ajándékként itt a megígért rész, tapstaps, amiért nem csúsztam vele, és időben elkészült, de nem is pazarlom tovább a szót, további jó hétvégét, drágáim, és kellemes hetet, köszönök szépen mindent és jövő hétvégén találkozunk!:)<3

Jó olvasást x

-xoxo, Sophie V.

***********


Enyhén sajgó fejjel ébredtem, és noha egy korty alkohol sem csúszott le a torkomon tegnap este, kicsit furcsának találtam a másnapossághoz hasonló nyomasztó érzést, miközben nagyokat pislogva tisztult ki körülöttem a világ. Megpróbáltam felülni, azonban hiábavalónak bizonyult, miután feltűnt, két ember súlyát érzem magamon, ahogy a rajtam fekvő Zayn-re pillantottam, aki a fél karjával a derekamat karolta át, miközben a fejét a hasamon pihentette. A száját résnyire tartva szuszogott, és mivel a haja tegnapról még mindig felzselézve állt, tökéletes rálátásom volt az arcára, ami olyan nyugodtságot tükrözött, mint az ismeretségünk alatt még soha, bár ezt betudtam annak, hogy most alszunk először együtt, márpedig valamilyen szinten érthető, ha ilyenkor jóval békésebbnek tűnik, mint amúgy.
Nem úgy nézett ki, mint aki olyan sokszor megengedheti magának, hogy kialudja magát.
A pillantásom ezek után a tévé melletti digitális órára szegeződött, mire kissé megnyugodva vettem tudomásul, még csak kilenc óra, az óráim pedig csak délután kezdődnek.  Így még nem vagyok késésben, azt leszámítva persze, hogy a város másik végében vagyok a tegnapi ruhámban, elaludt fejjel, bele sem akarok gondolni, milyen hajjal, na meg persze Zayn Malik ágyában, aki édesen alszik rajtam, de olyan mélyen, hogy szerintem bombarobbanás sem ébresztené fel. És akkor arra még nem is gondoltam, hogy jutok ki először alóla, aztán a házból, majd pedig haza átöltözni.
Szóval végül is, ha jobban belegondolok, igazából igenis késésben vagyok, csakhogy elnézve a hasamon fekvő Zayn-t, valamiért nem akaródzott kedvem megmozdulni. Talán azért is, mert én sem tudom megmondani, mikor aludtam ilyen jól utoljára.
Azonban azt tudtam, mivel fog járni, ha még egyszer ellógok óráról, bármennyire is nagy volt a csábítás, hogy maradjak, na meg persze ott volt az is, kicsit feltűnő lenne, ha elkezdenének romlani az osztályzataim.
- Zayn? – suttogtam, miközben gyengéden végigsimítottam az arcán. – Zayn?
Mind hiába, ugyanis elnézve a rezzenéstelen arcát, volt egy olyan érzésem, mindez édeskevés volt ahhoz, hogy felkeltsem.
- Basszus. – sziszegtem, miután megpróbáltam letolni magamról, még kevesebb sikerrel, ugyanis bár nem voltam valami rossz kondiban, legalább is szerintem, Zayn eltávolítása nehezebbnek bizonyult, mint gondoltam.
Kezdtem feladni, hogy valaha fel tudok kelni, mikor éreztem, hogy hirtelen megmozdul felettem, miközben a fejével valamivel feljebb tornázza magát rajtam, a következő pillanatban pedig kinyílt a szeme, majd lustán pislogva felnézett rám.
- Reggelt. – motyogta rekedtes hangon, és azzal a lendülettel visszazuhant rám.
- Mennem kéne. – mondtam, miközben ismét megpróbáltam kicsusszanni alóla, azonban alighogy megmozdultam, kipattant a szeme, és mint aki nagyon is éber, olyan gyorsasággal ragadott meg a karomnál fogva, és gyűrt vissza maga alá, a tekintetét egyenesen az enyémbe fúrva.
- Szökünk? – vonta fel a szemöldökét, egy féloldalas mosolyra húzva a száját.
Nagyot nyeltem, miközben próbáltam nem azon gondolkozni, még félálomban is mennyire jól néz ki, pláne, amikor az arca az enyém felé közelített, és még mielőtt észbe kaptam volna, az ajkai már az enyéimen voltak. Kínzó lassúsággal simított végig a derekamon, felhúzva ezzel a pólómat, és miközben tovább csókolt, úgy csúsztatta a tenyerét a csupasz bőrfelületre. A szívem majd kiugrott a mellkasomból, az arcom lángolt, és hirtelen melegem volt, noha pillanatokkal ezelőtt meg mertem volna esküdni rá, hogy fázok, és fel sem fogtam, mi történik körülöttem, ahogy Zayn továbbra is maga alatt tartott, az ajkaimról pedig hirtelen áttért a nyakamra, miközben a szabad kezével a hátam mögé nyúlt, és úgy húzott közelebb magához.
Fogalmam sem volt, mit csinál velem, de akármi is volt az, nem akartam, hogy vége legyen. Ezt ő is érezhette, ugyanis valahányszor megszakította a csókunkat, újra és újra az ajkaimnak támadt, még mielőtt végleg elhúzódott volna tőlem. Mintha mi sem történt volna, úgy mászott le rólam, ki az ágyból a szoba másik végébe, miközben a pillantásommal végigkövettem, ahogy a szekrényhez sétált, miközben a pólóját egy laza mozdulattal áthúzta a fején és a földre dobta, én pedig inkább a párnába fúrtam a fejem, mint hogy szemtanúja legyen az egyre jobban elvörösödő fejemnek.
Na, nem mintha nem lett volna tisztában azzal, mit ér el ezzel a kis akciójával, és akkori az előbbiről nem is beszélve.
- Akkor is mennem kell. – pillantottam fel, abban reménykedve, már befejezte az öltözködést, azonban hiába. – Vegyél már fel valamit. – morogtam, talán egy kicsit túl hangosan, ugyanis Zayn szórakozott tekintetét látva egyértelművé vált, hogy mindent hallott.
- Miért, talán zavar? – tárta szét a karját, mint akinek esze ágában sem volt teljesíteni a kérésemet.
Elég volt a szemébe néznem és láttam, mennyire tagadhatatlanul jól szórakozik.
- Kicsit. – válaszoltam rezzenéstelen arccal, mire felvont szemöldökkel meredt rám.
- Tudod, hányan ölnének azért, hogy ezt láthassák? – mutatott végig a tetoválásokkal díszített felső testén.
- Még jó, hogy én nem vagyok köztük. – jegyeztem meg enyhe szarkazmussal a hangomban.
- Nem? – lépett el hirtelen a szekrénytől, közelebb az ágyhoz. – Pedig már most vörösebb vagy, mint amikor két centivel messzebb álltam tőled. – vigyorodott el, nekem pedig kedvem támadt elsüllyedni.
- Elmész a… - kezdtem, azonban befejezni már nem volt lehetőségem, ugyanis az előbb levetett pólója egyenesen az arcomban landolt. – Kösz, épp kérni akartam egyet, ha már nem tudok otthon átöltözni, de nem épp erre gondoltam. – dobtam arrébb a textilt.
Zayn megfordult, majd pár pillanatnyi keresgélés után ismét felém dobott egy sima fekete pólót.
- Csak vicceltem. – ráztam meg a fejemet, ő azonban leintett.
- Felőlem meg is tarthatod. – röhögött fel, és becsukta a szekrényt. – Na, gyere, utadra bocsájtalak, még mielőtt elkésel miattam, aztán azt hallgathatom még évekig, mekkora szemét vagyok, amiért itt tartottalak. – indult el kifelé a szobából, nekem azonban kellett egy pillanat, hogy kövessem.
De leginkább azért, hogy megemészthessem az évekig jelzőt, próbálva elhessegetni a kérdést, vajon ez az egész, ami köztünk van, meddig fog tartani.

Kissé ziháltan csaptam be magam mögötti a bejárati ajtót, és rúgtam le magamról azzal a lendülettel a csizmámat, hogy a lehető legtöbb időt megspórolhassam, ha már összesen húsz percem volt arra a küszöböt átlépve, hogy lemossam a sminkem, lezuhanyozzak, felöltözzek, majd pedig ismét kisminkeljem magam, összeszedjek pár cuccot, és kirohanjak az ajtón.
Vagyis inkább húsz percet hagytak arra, hogy mindezt elvégezzem, ha már Zayn volt olyan rendes, hogy tíz perccel korábban felhívjon, miszerint Louis halálra szekálta őt, hogy menjen el velük szórakozni, azonban miután közölte, velem találkozik, így Louis már azért szekálta, hogy őt nem érdekli, akkor engem is vigyen, csak legyen ott. Ilyenkor meg jön az a rész, nem számít, én mit akarok és mit nem, Zayn azt mondja, ha kell, a hátán cipelve is, de elvisz magával, ha ezzel elkerülheti a sértődést.
Amit részben megértettem, ha már a bandatársa állítólag igencsak zokon vette a tegnapi lelépését a megbeszélésről, de mint kiderült, nem is azért, mert megszökött, hanem mert nem szólt és nélküle ment.
Bár nem igazán voltam lelkes, hogy egy vadidegen helyen legyek egy félig-meddig vadidegen társasággal, arról már nem is beszélve, hogy a szórakozóhelyek sem a kedvenceim, belementem, vagyis nem ellenkeztem, mikor Zayn azt mondta, megyünk. Akkor sem, ha a gyomrom igazából már a gondolatra is görcsbe rándult, hogy nyilvános helyen mutatkozunk majd együtt.
Mindenesetre megpróbáltam a lehető legkevesebbet gondolni erre, miközben felrángattam magamra egy fekete csőfarmert, és azzal egy időben bedobáltam a táskámba pár dolgot, ha már Zayn arra is felhívta a figyelmem, utána már nem hoz haza.
Talán még soha az életben nem készültem el ilyen gyorsan, azonban az órára nézve elégedetten konstatáltam, tizenhét perc alatt mindennel végeztem, és még volt két percem vacillálni, melyik cipőmet vegyem fel, mielőtt bezártam magam mögött az ajtót, és kiléptem a lépcsőházba. Megpróbáltam éppen csak annyira sietni, hogy még ne törjem ki a lábam, miközben lefelé rohantam a lépcsőn, de a rezgő telefonomat, már csak akkor vettem elő, mikor leértem, mire az SMS-t olvasva a szememet forgatva csaptam zsebre a készüléket, miután láttam, csak Zayn sürgetését kaptam meg, miszerint siessek, mert időre megyünk.
Az utcára lépve megcsapott a korai téli este összetéveszthetetlen hidege az autók zajával együtt, miközben a tekintetemmel végig a már ismert fekete autó után kutattam, amit hamarosan meg is pillantva felé vettem az irányt.
- Mi lenne, ha legközelebb nem is tudom, kicsit előbb szólnál, mielőtt maratoni időt futtatsz velem, hogy elkészüljek? – csusszantam be Zayn mellé a hátsó ülésre, egy rosszalló pillantás kíséretében, azonban a szokásos magabiztos vigyorgásán kívül más reakciót nem igen kaptam.
Azon kívül persze, hogy csaknem felfalt a tekintetével, miközben végignézett rajtam, bár nem igazán értettem az utóbbit, elvégre a dzsekimtől nem sokat láthatott.
- Neked is szia. – nyomott egy csókot az arcomra, még mielőtt elhúzódhattam volna, és a kezét a combomra helyezte. – Mondtam már, mennyire dögös vagy ebben a…
- Ne, kérlek! – ráztam meg a fejem kissé fehéren, mikor feltűnt, hogy társaságunk van.
Ugyanis bár a sofőr már ismerős volt a diszkréciójával együtt, a mellette ülő termetes férfi már kevésbé, azonban nem kellett sokáig gondolkoznom, hogy a testőre lesz.
- Hova megyünk? – tereltem inkább a témát, hátha ezzel sikerül csillapítanom a szívverésem, ami az autóval együtt egyre gyorsult.
- Majd meglátod. – érkezett a válasz egy újabb vigyor kíséretében. – Nyugi, nem viszlek szar helyre, olyanra meg főleg nem, ami veszélyes, szóval nincs mitől félned.
- Azt mondod? – motyogtam alig hallhatóan, a tekintetét látva azonban nem úgy nézett ki, mint aki meg is hallotta volna valóban.
Sokkal nagyobb figyelmet szentelt az ablakon át elsuhanó városra, miközben a szabad kezével idegesen dobolt a térdén, mintha ő is ugyanolyan ideges lett volna, mint én, amit nem igazán értettem egészen addig, míg az autó le nem lassított pár utcával az úti célunk előtt.
Körülbelül abban a pillanatban értettem meg, Zayn mitől is félt igazából.
Ugyanis a szórakozóhely környéke nem csak hogy tele volt emberekkel, tele volt hangos emberekkel, akiknek a hangja a kocsi ajtaján át is tökéletesen átszűrődött, főleg a kiabálásuk, azonban egészen a kiszállásunkig nem tűntek kifejezetten veszélyesnek.
 Csak miután megláttam a kamerákat.
Fogalmam sem volt, mit kellene tennem, hogyan kéne viselkednem, idegesen kaptam Zayn keze után, aki szó nélkül összekulcsolta az ujjainkat, miközben a testőr kiszállt az autóból, és az ő oldala felé vette az irányt, hogy elállhassa a tömeg útját, miközben mi kiszállunk. Másodpercek alatt a nyomott hangok éles hangzavarrá változtak, ahogy a kísérőnk feltépte az ajtót, Zayn pedig maga után húzott ki az utcára, mire a kiáltások lassacskán üvöltésekké váltak. Egyetlen épkézláb mondatot nem sikerült kivennem, nem számított, hányan léptek be elénk, hány kérdés hangzott el, vagy bármi, tulajdonképpen odanézni sem bírtam, a földre szegezett tekintettel hagytam, hogy a derekamat átkaroló Zayn irányítson az épület felé, miközben a testőr folyamatosan törte az utat előttünk.
Talán életemben nem éreztem magam még ennyire furcsán, bár ezt betudtam annak, életemben nem tört rám majdnem száz ember egyszerre, hogy lefotózhasson, noha lemertem fogadni, a mellettem lévő fiú jobban érdekelte őket, vagy éppen a kissé közeli testhelyzetünk.
Örökkévalóságnak tűnő időbe telt, mire végre elértük a bejáratot, ahol viszont gond nélkül átengedtek minket, sőt, mintha az ajtónálló még külön örült volna annak, hogy végre bejutottunk, valószínűleg az érkezésünk miatt eluralkodó káosz miatt.
Bár odabent viszonylag sötét volt, a kinti vakuk még percekig fel-felvillantak a szemem előtt, ahogy követtem Zayn-t egyre beljebb és beljebb, miközben a zene is erősödni kezdett. Kissé meglepődve konstatáltam, hogy a tánctér helyett egy lépcsőn felfelé vezetett az utunk, ahol felérve egy pillanatra megálltunk, de épp csak annyira, hogy az ott elhelyezkedő ajtó előtt álló újabb biztonsági kinyithassa azt előttünk.
- Nos, Els – csúsztatta a kezét a mellettem álló fiú az enyémbe – Isten hozott Louis birodalmában! – mondta, majd behúzott maga után a helyiségbe.
Egészen addig nem tudtam, mire is céloz, míg a félhomályban ki nem szúrtam a közepes méretű szobában elhelyezkedő kanapékat, bárpultot és egy kisebb szabadterületet, amellyel szemben egy üvegablak nézett le a klub lenti területére. Hálát adtam az égnek, amiért nem volt annyian bent, hogy ne lehessen levegőt kapni, főleg, miután odakint szinte alig volt, majd a pillantásomat a már ismerős arcokra szegeztem, akik közül páran a kanapén ücsörögve tartottak egy-egy poharat, vagy éppen sörösüveget a kezükben.
- Na, csak sikerült ideérni! – pattant fel elsőnek Louis, majd a lendület hatására kissé dülöngélve mellénk lépett. – Ellie, de örülök, hogy úújra látlak! – nyújtotta meg egy kicsit a mondat végét, miközben magához ölelt, amit a társaság röhögve fogadott.
Alig hajolt közelebb, már meg is éreztem a tömény piaszagot, noha a reakciója az érkezésünkre pont elég volt ahhoz, hogy levágjam, nem szomjas.
- Öhm… én is. – motyogtam.
- Nekem nem is? – kérdezte tetetett felháborodással Zayn, miközben visszahúzott maga mellé.
- Te egy seggfej vagy. – vágta rá Louis, amit még nagyobb nevetés követett, már az én részemről is.
- Nálad nem nagyobb. – veregette hátba a bandatársát.
Miközben egy kisebb vita alakult ki köztük, a pillantásom az üvegre esett, és a lent szórakozó emberekre, akiknek valószínűleg fogalmuk nem volt arról, kik vannak idefent, és mi folyik itt, vagy még ha tudják is, meg sem kockáztatnak feljönni, mintha tudnánk, nem tartoznak ide. És noha a korábbi tapasztalataim szerint ez a társaság szinte semmiben nem viselkedett másképp, mint egy normális huszonévesekből álló csapat, a tény akkor is ott függött a levegőben.
Nekik olyan hatalmuk van, amiről a normális emberek még csak álmodni sem mernek.
Az egyik legnagyobb élő példájuk pedig éppen az én kezemet fogja.

11 megjegyzés:

  1. Drága Sophie!❤
    Eddig azt mondtad, egy hullámhosszon vagyunk. Ez már sajnos nem igaz, mert fogalmam sincs, hogy ezzel a jelenettel mit akarsz majd elérni, de bízom benned, hogy nem egy jelentéktelen részt írtál. Mert olyat nem szoktál, hisz' az elején is amikor nem találkoztak, azt egyszerűen kihagytad, hogy csak a fontosabb jelenetekről szerezzünk tudomást. Kérdés No. 1.
    Ellie szerintem megváltozott. Vagy nem is tudom, olyan Zaynes lett. Provokatív, és szarkasztikus. Egyszóval jó. Ezzel se tudok mit kezdeni, mert az egy dolog, hogy megváltoztattad, igaz csak minimálisan, a személyiségét, de hogy mi célod ezzel, még nem jöttem rá. Kérdés No. 2.
    Nekem nagyon tetszik, hogy tovább vitted a Zayn-Louis "konfliktust". Mármint a Behind the spotlight-ban is seggfejezték egymást.

    A te irásod még mindig hibátlan, még mindig tökéletes, még mindig a legjobb, még mindig imádom. A jelenetek kreativitása, és megfogalmazása egyszerűen csodálatos. Megint elállt a szavam tőled, ezért most elég szűkszavúan fogalmaztam meg a gondolataimat, de remélem nem baj.

    Xx, Christal 🌌

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Christal!<3
      Bár szerintem még mindig egy hullámhosszon vagyunk (mindjárt ki is fejtem, miért), azt kell mondjam, nem, természetesen nem jelentéktelenebb jelenetről lesz szó, azonban ez majd a következő részben ki fog derülni, megígérem.:)<3 Amiért pedig azt mondom, igenis egyre jár az agyunk; igen, Ellie viselkedése valóban megváltozott Zayn hatására, leginkább azért, mert így a személyiségük valamivel jobban passzol egymáshoz, könnyebben tudják kezelni egymást.
      Zayn és Louis barátságát pedig direkt hoztam át ebbe a történetbe, ugyanis Zayn a BTS-ban kisebb szerepet játszott a Louis-Avery kapcsolatban, már ami az ottani konfliktusokat illeti, ezért gondoltam, Louis-nak is lehetne szerepe a Zayn-Ellie dologban.:)

      Eszméletlenül örülök mindenesetre, ha valóban tetszett, amit olvastál, én pedig téged imádlak de nagyon, bár a csodálatos jelző nekem sosem lesz megszokott, de nagyon-nagyon szépen köszönöm!<333

      Köszönöm szépen, hogy írtál, vigyázz magadra, és holnap találkozunk!<3

      -xoxo, Sophie V.

      Törlés
  2. Anyuka! <3
    Kérlek bocsásd meg múlthéten elkövetett bűnömet, amiért nem írtam, szóval ezt most bepótolom! <3
    Az előző rész zsenialítása több dologban is rejlett, bár személy szerint az tetszett a legjobban, hogy Ellie gondolatain keresztül mélyebb betekintést adtál, mint ha szavakkal fejezte volna ki azokat. Mély, érzelmekben gazdag, és mindezek mellett elgondolkodtató volt az a rész.. Legalábbis számomra, és külön köszönöm, amiért egy külön részt szántál Zayn múltjának ezen részére. <3 Rettentően kíváncsi voltam rá, főként amiatt, hogy mennyire hozza közel egymáshoz őket az a beszélgetés. <3 Zseniális, fantasztikus, érzelmes és csodálatos volt, köszönöm! <3
    A mai részről pedig több dolog is az eszembe jutott, rettentően elgondolkoztam, főként az utolsó mondataidon. Megfogott, kétség sem fér hozzá, és külön örülök, amiért ez is belekerült. Érdekes ez a szál, sok mindent ki lehet belőle hozni. És téged ismerve nem fogsz elmenni szó nélkül emelett. <3 Az igazat megvallva pedig ezt egyáltalán nem is bánnám! <3
    Szóval köszönöm neked ezeket a csodás részeket, és az olvasásukkal járó élményeket! <3 A legszebb elő-Mikulás ajándékot hoztad el! <3 Köszönöm! :) <3
    Legyen kellemes heted, jövőhéten találkozunk! <3
    Xx Lorette T.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Lányom!<3
      Ne viccelj, már önmagában boldog vagyok, hogy itt vagy, ezért nehogy elnézést kérj!<33
      Oké akkor először is küldöm a végtelen virtuális ölelést a zseniális jelzőért, aztán azt mondom, eszméletlenül örülök, ha tényleg tetszett az előző rész megoldása, már ami Zayn múltjának elemzését illeti, ugyanis nyolcvan verziót elgondoltam, és ebben sem voltam valami biztos, szóval tényleg nagyon örülök, hogy ezt mondod, és én köszönöm szépen a kedves szavakat, imádlak!<333
      Ezzel a résszel kapcsolatban pedig igen, ez valóban felvethet néhány kérdést, de úgy gondoltam, van némi idegenkedés Ellie részéről Zayn világa felé, és addig nem léphetnek teljesen tovább, míg ezt le nem tisztázzák. Mindenesetre igyekszem minél jobban kifejteni, remélem, nem okozok csalódást.<3
      Én köszönöm szépen, hogy itt vagy és olvasol, na meg persze, hogy írsz, és nagyon-nagyon örülök ha sikerül bárkinek is feldobnom a Mikulását.<3333

      Köszönöm szépen, hogy írtál, drága, vigyázz magadra és vasárnap találkozunk!<3

      -xoxo, Sophie V.

      Törlés
  3. Kedves Sophie V!
    Imádtam ezt a részt is!
    Nagyon tetszett a reggeli ébredezős jelenet összes momentuma :)
    Nagyon vàrom a következő részt!
    Tovàbbi szèp estét valamint jò éjszakàt!
    Szia
    BezTina

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága BezTina!
      Nagyon-nagyon örülök, ha tényleg tetszett a rész, a cselekményével együtt, nagyon szépen köszönöm, és igyekszem a következővel, ahogy csak tudok!:)<333

      Kellemes napot neked is!:)<3

      -xoxo, Sophie V.

      Törlés
  4. Kedves Sophie V!
    Imádtam ezt a részt is!
    Nagyon tetszett a reggeli ébredezős jelenet összes momentuma :)
    Nagyon vàrom a következő részt!
    Tovàbbi szèp estét valamint jò éjszakàt!
    Szia
    BezTina

    VálaszTörlés
  5. Kedves Sophie V!
    Örülök, hogy egy új részt olvashattam tőled. Ez eddig a kedvenc blogom és remélem, hogy hamar új részt olvashatunk.
    xoxoAlone

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Alone!
      Wow, nagyon szépen köszönöm, ez eszméletlen sokat jelent nekem, de komolyan, elképesztően örülök, ha tényleg tetszik, amit olvasol és igyekszem a következővel, ahogy csak tudok!:)<333

      -xoxo, Sophie V.

      Törlés
  6. Draga Sophie!
    Csodás egy resz lett, mint mindig.
    Ellie stílusa meg mindig ott van, viszont Zayn közelében sokkal szarkasztikusabb és visszavágósabb, ami nagyon tetszik. Eléggé sajnáltam szegényeket a szórakozóhelyes jelenetnél, de aki híres, ne is számítson másra. Zayn és Lou kapcsolata elég érdekes, nem tudom, hogy lesz e a közeljövőben valami affér közöttük, minden esetre én izgatottan várom, bármi is lesz.
    Nagyon jo resz lett, nagyon várom a következőt, kellemes hetet! ❤❤
    xoxo, Roni♡

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Roni!
      Nagyon szépen köszönöm, nagyon örülök, ha tényleg tetszett, amit olvastál!<333
      Annak pedig szintén ha Ellie karakterének kisebb változásai is elnyerték a tetszésedet, remélem, a közeljövőben sem okozok csalódást ezzel kapcsolatban.:) Zayn és Louis kapcsolatának még lesz néhány kisebb-nagyobb szerepe, mindenesetre igyekszem minél hamarabb sort keríteni a kifejtésükre.:)
      Nagyon szépen köszönöm, tényleg nagyon örülök, ha tényleg tetszett, köszönöm, hogy írtál, hamarosan hozom a következő részt, addig is neked is kellemes hétvégét!<3

      -xoxo, Sophie V.

      Törlés