-->

2015. december 26., szombat

20. - Gyerekes

Sziasztok drágáim!
Először is nagyon boldog karácsonyt mindenkinek, remélem nagyon-nagyon jól telt, illetve telik a szünet is, és hogy sokat pihentek!:)<3 Másodszorra pedig köszönettel tartozok az előző részhez érkezett kommentárokért, nagyon hálás vagyok értük, iszonyú jó karácsonyi ajándék volt minden visszajelzésetek, imádlak titeket!<333 Ahogy látom, sikerült néhány kérdésnek megfogalmazódni bennetek, remélem, mindegyikre választ adhatok minél hamarabb, addig is itt az újabb rész, ami talán az eddigi kedvencem az összes közül, imádtam írni, szóval bízom benne, elnyeri a tetszéseteket.:) De nem is pazarlom tovább a szót, még egyszer kellemes ünnepeket, drágáim, vigyázzatok magatokra, köszönök szépen mindent és jövő szombaton találkozunk!
Jó olvasást x


-xoxo, Sophie V.

***********

Ha lett volna választási lehetőségem, miszerint maradok vagy beszállok az ismerős járműbe, valószínűleg megszegem a szabályokat, és a menekülést választom helyettük, ami egyet jelent azzal, hogy sarkon fordulok, hazarohanok és magamra zárom az ajtót, hogy még csak véletlenül se akadjon rám egyik autó tulajdonosa sem.
Noha az egyikre már majd két hete várok.
Talán a megismerkedésünk óta először éreztem a torkomban azt a bizonyos szorítást, amit reméltem, soha nem kell tapasztalnom, főleg nem az ő oldalán, azonban hamar be kellett látnom, rossz nélkül nincs jó sem. Csak még nem igazán sikerült rájönnöm, mi az a jó, amit Zayn ad nekem, amikor együtt vagyunk, ellenben azt a bizonyos rosszat bármikor meg tudtam nevezni, akár többet is, ha kell.
Köztük a számomra nyilvánvalót, amit már a kapcsolatunk elején sikerült megállapítanom; tökéletes alanyok vagyunk egymás tönkretevéséhez.
Rezzenéstelen arccal bámultam az autót, amelyről azt feltételeztem, benne tartózkodik, miközben arra vártam, megtegye a következő lépést, ha már sejthette, én egészen biztosan nem fogom, és bár nem okozott volna nehézséget még pár percnyi álldogálás, a másik oldalon szüntelenül fotózgató alak okozta frusztráció kissé megnehezítette a dolgom. Mindenesetre a megérzésem akkor sem csalt, néhány pillanaton belül a kocsi kerekei éles csikorgással megindultak felém, másodpercekkel később pedig már le is fékezett mellettem, miközben már el is tolódott a hátsó ülésre nyíló ajtó.
- Szabad lesz? – hajolt ki a nyíláson Zayn, és még mielőtt bármit is reagálhattam volna, már meg is ragadta a karomat, a következő pillanatban pedig kutyástul, mindenestül az autóban találtam magam. – Bocsánat, de kicsit sürget az idő!
Alig néztem oldalra, az ajtó már be is csapódott, a kocsi pedig egy újabb éles kerékpördüléssel lőtt ki az utcából, miközben még csak arra sem volt lehetőségem, hogy egy utolsó pillantást vethessek a másik járműre, amit nagy valószínűséggel sikerült magára hagynunk.
Vagy legalább is nagyon remélem.
- Neked elment az eszed? – csattantam fel, miután sikerült valamennyire feleszmélnem az események okozta sokkból, miszerint egyik pillanatban még azon gondolkozok, mi a fene történt Zayn-el, a másikban pedig már ismét egy autóban ülök vele, miközben ismét belerángat valamibe, amiben nem valószínű, hogy részt akarok venni.
Bár tulajdonképpen rá kellett jönnöm, mellette igazából teljesen mindegy mit akarok. Menekülhetek előle, elrejtőzhetek előle; előbb vagy utóbb úgyis utolér vagy éppen megtalál. Az attól, jelen pillanatban melyiket találja jobban szórakoztatónak.
- Tudom, most utálsz. – mondta, azonban a tekintetét továbbra is ide-oda váltogatta az ablak és a szélvédő között.
Olyan érzésem volt, mintha ez az egész egy rossz vicc lenne, vagy adott esetben egy nevetséges álom, amiből bármelyik pillanatban felébredhetek, és élhetem tovább az életem normális kerékvágásban, miközben igyekszem nem szétgörcsölnöm magam azon, miért nem keres, egy időben pedig győzködni magam arról, nem függök tőle.
De nem ébredtem fel.
- Utállak? Utállak? – emeltem fel a hangom, nem törődve azzal, a sofőr is hallhatja a kirohanásomat. – Mondd csak, mi a fenét gondolsz, Zayn? Ki a francnak képzeled magad, ki vagy te? – az idegességtől remegő kezemet csak akkor vettem észre, mikor megragadtam a karját, hogy elérjem, végre a szemembe nézzen.
Úgy nézett rám, mintha fogalma se lenne arról, ki vagyok, de abban a pillanatban talán én sem tudtam. Egyedül abban voltam biztos, eltört bennem valami vele kapcsolatban, mintha a kapcsolatunk kezdete óta először éreztem volna azt, hogy tényleg játszik velem, annak ellenére, hogy megígérte, nem fog. Ettől pedig olyan érzésem volt, mint akit csúnyán átvertek.
Ráadásul pont ő.
- Sajnálom… - kezdte, azonban nem engedtem, hogy folytassa.
- Sajnálod? – csattantam fel ismét. – Másfél hétig azt sem tudom, élsz e vagy halsz, és sajnálod? Tényleg? Wow. – meredtem rá gúnyosan. – Most aztán minden el van intézve.
Zayn élesen beszívta a levegőt, miközben már szinte lemondó tekintettel állta a pillantásom, de nem sok kellett, hogy megszakítsa a szemkontaktust. Percekig úgy tűnt, lassacskán feladja, hogy normális beszélgetést kezdeményezzen velem, azonban egy idő után kifújta a benntartott levegőt, ahogy a barna írisze ismét megtalálta az én kékemet.
- Figyelj, Ellie. – köszörülte meg a torkát, engem pedig kínzott a kísértés, hogy ismét ráförmedjek, de volt egy olyan érzésem, talán nem árt, ha ez alkalommal végighallgatom.
Kifakadni utána is lehet.
- Nem kerestelek, és ezt kibaszottul elcsesztem, tudom, de akár ez a világ leghülyébb kifogása, akár nem, jó okom volt rá. – folytatta, nekem pedig ez volt az a pont, ahol feladtam.
- Szóval jó okod volt arra, hogy eltűnj, miután jóformán kidobsz abból a rohadt klubból, hogy beszélhess az exeddel, bele sem gondolva abba, mit érezhetek, miközben nem tudok rólad semmit. – ráztam meg a fejem, lesajnáló pillantással. – Ez nem hülye, ez szar kifogás, Zayn. Még tőled is.
- Emlékeztetnélek rá, hogy te voltál az, aki arra bíztatott, beszéljek Perrie-vel, noha pontosan tudod, mit érzek iránta. – szűkültek résnyire a szemei, de a hirtelen jött haragja nem akadályozta meg az indulatosságom.
- Tudod, igazából fogalmam sincs, mit érzel iránta, szóval kérlek, avass be, hátha megértem, mi volt az a kibaszott jó ok, amiért eltűntél. – fordultam oldalra, így teljesen szembekerülve vele.
- Ugyan már, Els, ezt te sem gondolhattad komolyan, mégis mi a halált érezhetek iránta, ami más, mint pár héttel ezelőtt szerinted? – meredtem rám úgy, mint aki egy idiótához beszél, ezzel csak jobban felhúzva engem.
- Ne nevezz így! – förmedtem rá.
- Ne ordibálj már! – kiáltott vissza, de még ez sem volt elég ahhoz, hogy elhalkuljak.
- De igenis ordibálok, te szemétláda! – csattantam fel. – Te csak ne mondd meg nekem, mit csináljak, ne nyugtatgass, mikor pontosan tudod jól, hogy te vagy az,  aki miatt kiabálok! Mégis mit gondolsz, ki vagy te, hogy ezt csináld velem? Azt hiszed, megteheted, hogy csak úgy eltűnsz, utána meg megjelensz, azt gondolva, minden rohadtul el van rendezve, mert neked jó okod volt rá? Én meg üljek, mint egy hülye, és gondoljak, amit akarok, kit érdekel, ha szétgörcsölöm magam, nem igaz? Neked minderre jó okod volt. – a szavak csak úgy dőltek belőlem, mint talán még soha az életemben, noha nem ez volt az első alkalom, mikor sérelmek értek.
- Tudod jól, hogy nem így gondoltam. – válaszolta rezzenéstelen arccal, én azonban kihívóan néztem rá.
- Azt mondod? Tudom? – vontam fel a szemöldököm, és elfordultam tőle, miközben magam elé meredve tűnődtem azon, vajon miképp fog végződni ez a beszélgetés.
És tulajdonképpen ez az egész, ami köztünk van.
A tekintete lyukat fúrt az oldalamban, de a világért sem voltam hajlandó a tekintetem felé emelni, noha pontosan tudtam, ez nem csak neki fáj, nekem is.
Lehettem volna azaz Ellie, aki Colin mellett voltam; szemet hunyhattam volna a dolgok felett, és inkább arra összpontosítani, miért is kereste Perrie, miközben figyelmen kívül hagyom, mit tett velem utána, az ő sebeit nyalogatva, miközben a sajátomat az időre hagyom, miszerint az mindent meggyógyít. Mint ahogy mindig is tettem, sokszor a halála után is, gondolatban.
Csakhogy azaz Ellie már nem létezett; elvégre pont Zayn volt az, aki kiölte belőlem.
- Túlreagálod. – törte meg a kettőnk közti csendet, miközben az autó zúgásán kívül semmit sem lehetett hallani.
A pillantásom a békésen lihegő kutyára esett a lábamnál, aki mindebből szinte semmit sem fogott fel, lehunyt szemmel dőlt a térdemnek.
- Állj meg. – szólaltam meg alig hallhatóan, mire Zayn felvont szemöldökkel nézett rám.
- Mi?
- Azt mondtam, állítsd meg az autót! – emeltem fel a hangom annyira, hogy már a sofőr is hallhassa, aki kérdő tekintettel meredt a mellettem ülő fiúra a tükörből, a végső engedélyre várva.
Hát persze.
Zayn lassan bólintott, noha a tekintete a színtiszta nemtetszésről árulkodott, a jelen pillanatban azonban tettem az egójára, egyedül az járt a fejemben, hogy minél hamarabb friss levegőhöz kell jutnom.
Az autó pillanatokon belül lelassított, egy percen belül pedig félreállt, én pedig hálát adtam az égnek, amiért sikerült egy kietlen környéken megállnunk, noha fel is merült bennem a kérdés, mégis hova a fenébe tartottunk éppen, de amint kilöktem az ajtót, ez megszűnt létezni. Határozott léptekkel indultam el a járműtől, bár igazából fogalmam sem volt, merre megyek, és alig pár méter után hallottam, ahogy valaki ismét kiszáll a kocsiból.
Bár nem kellett zseninek lennem ahhoz, hogy tudjam, ki az a valaki.
- Ne szórakozz, Els, gyere vissza! – kiáltott utánam Zayn, én azonban meg sem hallottam, úgy mentem tovább.
- Felejtsd el, Zayn! – ráztam meg a fejem.
- Ellie, ha nem szállsz vissza abba a rohadt kocsiba, esküszöm, itt hagylak és többet nem hallasz felőlem! – kiabálta.
Annak ellenére, hogy megremegett bennem valami, a makacsságom nem engedett, és továbbra sem voltam hajlandó eleget tenni a kérésének.
- Úgy, mint a múltkor? – kiáltottam vissza gúnyosan. – Túl fogom érni, Zayn. Hátha megint megjelensz, és azt mondod jó okod volt rá.
- Fejezd már be, a rohadt életbe is komolyan, olyan vagy, mint egy kibaszott gyerek!
De erre már nem tudtam nem reagálni.
Megtorpantam, és amilyen lassan csak bírtam, felé fordultam.
- Mit mondtál, te seggfej? – sziszegtem.
- Jól hallottad. – vetette oda, miközben elindult felém, mire automatikusan hátraléptem, de nem úgy nézett ki, mint akit ez túlságosan meghatott volna. Idegesen túrt bele a hajába, ami az enyhe szél hatására félig az arcába lógott, a szemei pedig szinte feketék voltak a belőlük áradó dühtől. – Abban a pillanatban, hogy nem tetszik neked valami, hisztizel, és nem számít, mi a helyzet, önző vagy, és azon problémázol, miért nem körülötted forog a világ!
- Ha ilyen rohadt gyerekes vagyok, mégis mi a fenéért vagy még itt? – tártam szét a karom, kérdőn meredve rám.
- Azért mert szeretlek, basszameg!

17 megjegyzés:

  1. Anyuka! <3
    Ohh te jóságos Isten! Mi a jó büdös francot művelsz te velem, velünk, Zellievel? :o <3
    Esküszöm neked, ha lenne hangom rendesen, akkor kiabálnék és sikítoznél, de így csak tátogásra futja! <3 Fogalamam sincs, hogy mit művelsz te nőszemély, de azt nagyon jól csinálod! Ráadásul az utolsó mondatoddal sikerült megölnöd! <3 Zseniális módon tudsz az érzelmeimmel játszani, és olyanokat hozol a felszínre, amik létezéséről még én sem tudtam. Jah, és igazad volt, a szereplők már a saját életüket élik, teljesen magam elé tudtam képzelni a jeleneteket! Imádtam, ahogy téged is, és leborulok nagyságod előtt! <3
    Kellemes szünetet, és karácsonyt, valamint boldog új évet előre is! Jövőre találkozunk! ;) <3
    Xx Lorette T.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Lányom!<3
      Azt hiszem, hivatalosan is kijelenthetjük, lehet visszatért a szadista énem, azonban ismersz, ez nem feltétlenül rosszat jelent.:)<3 Mindenesetre eszméletlenül boldog vagyok, ha as kissé éles fordulata a résznek elnyerte a tetszésedet, fogalmad sincs, mennyit jelent és eszméletlen hálás vagyok, noha a leborulok a nagyságod előtt kifejezés nekem nagyonnagyon magas, de imádlak és köszönöm szépen!<3333
      De ezek szerint egyetértünk abban, az eseményeket már lassacskán tényleg nem én irányítom, a szereplők pedig a saját útjukat tapossák ki, és nagyon boldog vagyok, ha valóban sikerült élethűre alkotni a részt.<33
      Imádlak, nagyon-nagyon szépen köszönök mindent, amit ebben az évben kaptam tőled, eszméletlen hálás vagyok mindenért, kellemes szünetet, boldog új évet, és jövőre találkozunk!:)<3

      -xoxo, Sophie V.

      Törlés
  2. Kedves Sophie V!
    Nagyon örülök, hogy új részt olvashattam tőled. Nagyon várom a folytatását!
    xoxoAlone

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Alone!<3
      Én pedig eszméletlen boldog vagyok, hogy olvastál, nagyon szépen köszönöm, és igyekszem a következővel, ahogy csak tudok!<333

      Boldog új évet!:)

      -xoxo, Sophie V.

      Törlés
  3. Drága Sophie! ❤
    Neked is kedvenced a rész, nekem is a kedvencem ez a rész! Valami isteni lett. Kezetcsókolnék neked, úgyhogy vedd úgy, hogy megvolt. Elképesztő volt, és hogy mit indított el bennem az az utolsó mondta? Szerintem nem tudod elképzelni.
    Vazolom a helyzetet. Zayn eltűnik. Ellie nem tud róla semmit. Zayn megjelenik a semmiből. Ellie előveszi azt az oldalát, amit már olyan sok ideje várok és legvégül Zayn- noha nem a legidillikusabb módon - szerelmet vall Els-nek.
    Huh. Ez elég sok dolog volt, de kell néha ilyen is.
    Csodás lett, nagyon várom a következőt és neked is kellemes karácsonyt, boldog újévet!
    xoxo,Roni♡

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Roni!<3
      Wow, nagyon-nagyon örülök, ha valóban osztozunk a kedvenc részen, és úristen, te túlozz, itt egyedül nekem szabad kezetcsókolnom, amiért itt vagy és olvasol, ráadásul ilyen szépeket írsz nekem!<333 Arról már nem is beszélve, mennyire boldog vagyok, ha valóban ilyen hatással volt rád az a bizonyos utolsó mondat, noha a legvadabb álmaimban sem gondoltam volna, hogy bármilyennel is lesz bárkire.<33
      Tudod, valamiért mindig is sejtettem, nekik nem az a tipikus szerelemvallás kell, ide kell valami bibi vagy kisebb csavar, elvégre az illik hozzájuk.:)
      Nagyon szépen köszönök mindent, hogy írtál, hogy mellettem álltál ebben az évben a történettel, vigyázz magadra, kellemes szünetet és boldog új évet!<3

      -xoxo, Sophie V.

      Törlés
  4. Drága Sophie!❤
    Ez meg mégis mi volt? Most úgy komolyan?!
    Mármint - a félreértések elkerülése végett - nagyon jó lett, de az elején (meg kicsit a rész végén is), előhoztad a szadista énedet. Vagy tudnám is én midet. De hogy szinte táncolsz az érzelmeimen, na az, biztos!
    Az eleje a - még - nyugodt Ellie, majd mint egy időzített bomba, robban. Egyenesen Zayn arcában. Mondjuk ő gyújtotta meg a zsinórt (ha már ennyire metaforikus vagyok), Ellie pedig hisztizett. Most mondanám azt, hogy én nem tettem volna, de nem szeretek hazudni, tekintve, hogy sokka lobbanékonyabb vagyok Ellie-nél. Mert már szerintem Zayn nem élne, ha az autóban én lettem volna Ellie helyében...
    Majd ez a véletlen kicsúszott mondat, ami után persze Ellie majd visszahőköl, megijed a helyzettől, de Zayn ráerőlteti magát. Csak azért, mert szereti. De közben Ellie pedig élvezi a diktátori szerepet, mert ő is szereti. Bár ez hülyeség. Most tuti nem találtam el, hogy mi lesz, de biztos vagyok abban, hogy Ellie majd megijed a helyzettől. Legalábbis a régi Ellie, a kevésbé magabiztos, és kevésbé Zayn-es Ellie megijedne. Ezt az újat nem ismerem.

    Egyébként hogy beleélem magamat... Mert úgy fogalmazol, mert szerethetőek a karakterek, mert jó, és frenetikus. Bár már két hónapja keresem a megfelelő szót a történetedre, de nem találom.

    És bár a rész csodálatos, nem ez a kedvencem. Már hónapokkal ezelőtt megtaláltam a befutót - ami talán a 7., de nemtudom már melyik volt -, és már mindegyik csak második lehet. De lehet, hogy egyszer jön egy rész... egy elbűvölő rész, ami letaszítja a trónról azt. Bár már akadt vetélytársa annak - hehe, ez - de marad a másfeledik helyen. Aztán... Kitudja mit hoz ki magából a történet. Ha már magát írja...

    Na de, egy szó, mint száz, a történet jó, kissé kusza, néhol, de ez teszi ilyen csodálatossá. Mert tökéletes. Vagyis nem teljesen, mert hiányzik belőle a tökéletlenség.
    Én búcsúzom, legyél jó, egy hét múlva találkozunk!❤

    Xx, Christal ��

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága, egyetlen Christal!<3
      Borzasztóan sajnálom a szadista énem, bár részben meg nem is, mert hát a reakciók általában hihetetlenek, azonban remélem, azért nem táncoltam az érzelmeiden túlságosan, és hogy a közeljövőben kárpótolhatlak valahogyan!<333
      A hasonlataid valami eszméletlen jók, te jó ég, esküszöm csak ülök itt, és tátott szájjal nézek magam elé, hogy fogalmazol ilyen jól, na meg persze, amiért lényegében a számból veszed ki a szót. Mindenesetre a bombás vitte a pálmát, de tökéletesen egyetértek veled, Ellie ezen oldala még nem mutatkozott meg, leginkább szerintem, mert Zayn erős személyisége mellett nem igazán látszik, de most itt volt az ideje, hogy a sarkára álljon, ami még viszonylag jól is végződött, ha azt vesszük, megtörtént a vallomás Zayn részéről. Egyébként egyáltalán nem tippelsz rosszul, Ellie valóban kissé megijed a helyzettől, főleg, mivel ő sem erre számított, de hát a következő részben majd jobban kifejetem, legalább is igyekszem, meg kitérni is a Perrie-s szálra is.:)
      Annak csak örülni tudok, de nem is tudod mennyire, ha tényleg szerethetők a karakterek, bár a frenetikus jelzőt komolyan nem hiszem el, mindenesetre imádlak, és nagyon szépen köszönöm!<3333
      Bevallom, vissza kellett keresnem, hogy melyik is a 7. rész, azonban örömmel konstatáltam, tulajdonképpen nekem eddig az vitte a pálmát, szóval majdhogynem ebben is osztozunk.:)<33
      Úristen, fogalmad sincs, mennyire jól esnek ezek a szavak így az év utolsó napján, és muszáj leszögeznem, mennyire hálás vagyok azért, hogy itt vagy és támogatsz, imádlak, nagyon szépen köszönöm!<333 (Bár nekem sosem lesz tökéletes a történet, de talán ezért is áll hozzám olyan közel.:))

      Köszönöm szépen, hogy írtál, boldog új évet és szombaton találkozunk!

      -xoxo, Sophie V.

      u.i.: elnézést az összevisszaságért, amit írtam, de jelenleg igencsak megküzdök a szavakkal!<3

      -xoxo, Sophie V.

      Törlés
  5. Kedves Sophie V!
    Eszméletlen reszt olvashattam! Es a vége ..Uram Atyam fenomenslis volt!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága BezTina!<3
      Én pedig eszméletlenül örülök, ha elnyerte a tetszésedet, amit olvastál, és nagyon-nagyon szépen köszönöm!<333

      Boldog új évet!:)

      -xoxo, Sophie V.

      Törlés
  6. Uhhhhh :D Hát a végén mindenre számítottam csak erre nem :D nagyon jooo lett :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Gyöngyi!<3
      Nagyon-nagyon örülök, ha tényleg tetszett, és ha sikerült meglepni téged, nagyon szépen köszönöm!:)<333

      -xoxo, Sophie V.

      Törlés
  7. Nagyon jo lett*.* A vége meg uristen nem gondoltam volna hogy azt mondja szeretii:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Babe8!<3
      Nagyon szépen köszönöm, nagyon örülök, ha valóban elnyerte a tetszésedet a rész, és ha sikerült meglepetést okoznom a végére!:)<333

      Boldog új évet!:)

      -xoxo, Sophie V.

      Törlés
  8. Drága Sophie
    Felteszem már egyáltalán nem emlékszel rám BTS történeted alatti kommentjeimből.
    Ne haragudj amiért eltűntem és nem írtam, de hidd el jó okom volt rá. Haha milyen jó idéző vagyok.
    2015 csúnya egy év volt de elmúlt és újult erővel itt vagyok hogy mostantól újra várjam a szombatot.
    Tegnap kezdtem el előről a sztorit és valljuk be, sikerült megint meglepned.
    Még jót is mosolyogtam, hogy hah ez a lány tud valamit ha Gigit választotta.
    A részen pedig már nem dühöngök. Remélhetőleg még ma olvashatom az újat ami alá majd jön a szokásos ömlengésem. Zayn igazán szerelmet vallhatna nekem is. De inkább Lou, majd megvígasztalom. Nagyon tetszik ahogy Ave És Lou sztoriját meghagytad és párhuzamosan kezdtél el gondolkodni. Így mindig kapunk kis morzsákat kedvenc párosunkról.

    Ezer csók és bocsánatkérés régi-új rajongód Barbara

    VálaszTörlés
  9. Drága Barbee!<3
    Jézusom, ne viccelj, hogy ne emlékeznék rád, de jó újra 'látni'!<333
    Akármi is történt veled, azt kell mondjam, nekem sem volt a kedvenc évem, de szerencsére elmúlt, tovább nehogy sajnáld, örülök, hogy ismét hallok felőled, számomra ez a lényeg.:)
    Igen, ez a Gigi dolog engem is viccesen érintett, de hát kedvelem őket együtt, remélem a való életben is sokáig alkothatnak még egy párt hehe, ami pedig a történetet illeti, egy Zayn féle vallomás nekem sem jönne rosszul, egyértelműen, Louis-ról már nem is beszélve.<33 Lavery/Louvery annyira hiányzott a BTS befejezése után egy nappal is már, hogy muszáj volt megjelentetnem őket itt is, de nagyonnagyon örülök, ha tetszik ez a szál.<3
    El sem tudod képzelni, mennyire boldog vagyok, hogy ismét itt vagy, nagyon szépen köszönöm, remélem még hallok felőled, és persze azt is, hogy ez az éved sokkal de sokkal jobban fog sikerülni neked, egyúttal mindenkinek!<333
    Vigyázz magadra, és köszönöm szépen, hogy írtál!:)

    -xoxo, Sophie V.

    VálaszTörlés