-->

2016. március 20., vasárnap

28. - Arcon csap a valóság

Sziasztok drágáim!
Először is remélem mindenkinek jól telt az elmúlt két hete, a hosszú hétvégével együtt, és hogy mindenki megúszta a sulit minden maradandó károsulás és egyéb nélkül.<3 Fogalmatok sincs, mennyire hiányoztatok, és mennyire jó megint ide írni, szóval remélem, a maradék pár részre nem kell többet csúsztatnom, ugyanis utálok bármivel is elmaradni, bár ki az aki nem? Mindenesetre remélem minden rendben van veletek, és éltek és virultok, ha meg annyira nem, gondoljatok arra, hogy mindjárt szünet van megint.<3
Másodszorra pedig szeretném megköszönni az előző részhez érkezett összes pipát, és megjegyzést; nem győzöm hangsúlyozni mennyire hálás vagyok mindenért, amit tőletek kapok, bátran kijelenthetem, hogy ti vagyok a legjobbak, és hogy meg sem érdemellek titeket, mindenesetre a világ összes virtuális ölelését küldöm nektek, és imádlak titeket és sorolhatnám, de nem akarom sokáig húzni, mert feltehetőleg a rész jobban érdekel titeket, mint a kirohanásom, de köszönök szépen mindent!<3333
Nem is pazarlom tovább a szót, sok sikert a rövidített héthez, aztán jó pihenést a szünet elejére, vigyázzatok magatokra, és ha minden jól alakul, jövő hétvégén találkozunk!:)

Jó olvasást x

-xoxo, Sophie V.

***********


Zayn


- Húzz arrébb, foglalod az egész helyet! – zökkentett ki a gondolkozásomból Louis, miközben kedélyesen lehuppant mellém a kanapéra, vagyis az ő kanapéjára, és már rá is gyújtott a következő cigijére, mikor szinte még el sem nyomta az előzőt normálisan a kávézóasztalon elhelyezkedő hamutálba.
Ami inkább hasonlított valami puccos műalkotásra, és fogadni mertem volna rá, hogy az is volt, de nem szóltam egy szót sem, figyelembe véve Louis egyik legkiemelkedőbb tulajdonságát, miszerint szarik a drága ajándékokra, amiket ismeretlen cégektől kap, cserébe néhány szép szóért a neten, amolyan reklámként.
Kár, hogy nem ismerik őt elég jól ahhoz, hogy tudják, az ilyennel a falra lehet kergetni; bár igazából örültem, hogy a külvilágnak fogalma sem volt arról, milyen is Louis vagy bármelyikünk valójában.
Talán nem valószínű, hogy akkor most ennyire közkedveltek lennénk, legalább is az én esetemben biztos nem, ha már erősen rám jár a média rúdja az elmúlt pár hónapban.
De pontosan tisztában voltam azzal, hogy magamnak köszönhetem.
- Bocs. – feleltem kurtán, és ismét kortyoltam egyet a sörömből. – Na, és mi lett a nem cigizünk a házban szabállyal? – vontam fel a szemöldökömet, amolyan kötözködésképp, ha már neki szabad.
Louis megvonta a vállát.
- Avery nincs itt.
- Ejnye, Louis, átvered a barátnődet? De rossz vagy. – húztam gúnyos mosolyra a számat, mire válaszként egy tipikus feltartott középső ujjat kaptam. – Nyugi. – nevettem fel, amit egy újabb korty követett. – Ha ilyen érzékeny vagy, nem bántalak.
- Érzékeny a segged. – vágta rá, és szívott egy slukkot.
- Mi van Zayn seggével? – érkezett a hang oldalról.
Liam lépett be a szobába, egyik kezében egy üveg whiskyvel, míg másikban a telefonjával, félig a képernyőre szegezve a tekintetét, mire kedvem támadt volna kiverni a kezéből valamelyiket, csak hogy kifejezzem a véleményem arról, mennyire rühellem, ha rájön az öt perc és képtelen leállni a barátnőjével való beszélgetéssel. Vagy inkább ex-barátnőjével, ha reálisan akarok fogalmazni, aki bár csúnyán helyben hagyta, még mindig szó nélkül szétnyitja neki a lábát, ha arról van szó.
Ahogy az alkohol kezdett kicsit szétterjedni bennem, elgondolkoztam azon, vajon mi annak idején miért nem kezdtünk hasonló kapcsolatba Perrie-vel, ha már a kapcsolatunk végére más már nem igazán működött köztünk a szexen kívül, és hogy miért van az, hogy Ellie-nél eszembe sem jutna ez a verzió.
Ettől pedig kedvem támadt lehúzni a maradék sört, ami az üvegemben volt.
- Miért van az, hogy valahányszor a seggekről van szó, Liam felbukkan? – fordultam körbe, szemügyre véve a többi személyt, aki a szobában tartózkodott, és ki-ki a maga dolgával volt elfoglalva.
A Louis házában tartott szokásos piálás valahogy mindig ugyanúgy kezdődött; míg én és a házigazda tényleg ittunk, addig a többiek mindig a kibaszott telefonjukon kötöttek ki, vagy a rohadt tévét akarták mindenáron kapcsolgatni, csak úgy, mint az utóbbi elfoglaltságot űző Niall és Troy. Egyedül Harry és Austin volt hajlandó rajtunk kívül elszakadni az elektronikai felszerelésektől azzal, hogy azon vitatkoztak, mivel kezdjenek, bár mégsem tudtam eldönteni, melyik párost pofoznám fel szívesebben.
- Azért nem mindegy, milyen seggről van szó. – javított ki Liam, miközben helyet foglalt a másik oldalamon, és felkapta az asztalon lévő cigis dobozt, majd mintha mi sem lenne természetesebb, kikapott belőle egy szálat.
Egészen odáig fel sem tűnt, hogy a két gyökér döntése a zenecsatornán állapodott meg, míg meg nem hallottam a háttérből kiszűrődő ismerős dallamot, mire fájdalmasan felnyögtem.
- Na, ezt most kapcsold ki! – ráztam meg a fejemet, és oda sem néztem a tévére.
A lehető legkevésbé sem hiányzott, hogy Perrie arcát bámulhassam a tévében.
- Na, látjátok, ez a segg nem rossz. – hallottam meg Austin-t valahonnan oldalról.
- Vigyázz, még a végén leüt, amiért ezt mondod! – röhögött Troy, nekem pedig kedvem támadt volna hozzávágni valami nehezet.
- De most akkor nincs másik barátnője? – fordult körbe kérdő tekintettel Austin, mire szinte minden pillantás a földre szegeződött.
Kivéve az enyémet.
Minden érzelem nélkül álltam a szemben ülő srác pillantását, miközben olykor a számhoz emeltem a cigit és szívtam belőle egy slukkot, mintha két dolgot is bizonyítani próbálnék; hogy jobban teszi, ha nem szórakozik, továbbá, hogy mennyire kibaszottul nem érdekel ha Ellie-ről kérdez. Azonban elég volt egyetlen oldalpillantás Louis részéről, hogy tudjam, kár próbálkoznom, elvégre nem véletlenül nem mondta ki egyikünk sem a klubban történtek óta a lány nevét. Igazából még ha beszélni is támadt volna kedvem a dologról, akkor is az utolsó, ahogy megtettem volna, hogy szétkürtölöm az egész társaságnak, hogy aztán legyen miről beszélgetniük egész este, ha éppen nem vagyok a szobában, vagy hogy azt kérdezgessék folyamatosan, mennyire vagyok ki a történtek után, amitől talán kedvem támadt volna felrúgni őket.
 Elvégre mennyire lehetek ki, miután elkövettem a legnagyobb hibámat azzal, hogy elengedtem, majd mikor ismét a karjaimban volt, hagytam, hogy kicsússzon a kezeim közül?
A válasz egyszerű; eléggé.
- Niall, ha odafolyatod azt a szart a kanapéra, esküszöm kiheréllek! – törte meg a csendet Louis, miközben fenyegetően megrázta a fejét, ahogy a tekintetét az ír barátunkra szegezte.
Bár a világért sem mutattam volna ki, hálás voltam, amiért pillanatokon belül elterelődött rólam a téma és hirtelen mindenki mással kezdett foglalkozni, noha Austin még mindig kissé zavartan méregetett, ahogy csendben kortyolta a sörét.
Azonban a fejem elfordításával világosan a tudtára adtam, nem szándékozok bármit is reagálni a kérdésére, inkább felbontottam még egy sört, hogy addig se kelljen kommunikálnom senkivel.
- Hé! – bökött oldalba Louis. – Kimegyünk? – bökött az erkélyajtó irányába.
Minden hezitálás nélkül bólintottam, majd a cigimet és a telefonomat felmarva az asztalról indultam meg vele a terasz irányába.
Bíztam benne, hogy a többieket lefoglalja annyira a konyhában található piamennyiség, hogy eszükbe sem jut csatlakozni hozzájuk, bár közülük egyedül Liam cigizett, meg Troy, de ismertem annyira a fázós seggét, hogy tudjam, kicsit a valószínűsége, hogy utánunk jöjjön.
Liam meg elég jól ismer már minket annyira, hogy tudja, ha ketten jövünk ki és nem hívunk mást, annak oka van.
Na, nem mintha benne kevésbé bíznék meg, ugyanis ennek köze sincs a bizalom kérdéshez, figyelembe véve a tényt, hogy mindegyik fiúval teljes mértékben megbízunk egymásban.
A megértés, továbbá a dolgok felfogása az, ami valamilyen bizarr okból kifolyólag összeköt minket Louis-val, meg talán az, hogy mindketten ugyanolyan idióták vagyunk a párkapcsolatok terén, csakhogy neki már sikerült összeszednie magát annyira, hogy ne hagyja futni Avery-t, valahányszor rájön az öt perc.
És ez az, ami nekem sosem ment. De soha az életben.
Én valamiért mindig feladtam, noha meglett volna rá a lehetőségem, hogy ne így legyen, amikor megkaptam azokat a bizonyos második esélyeket, amiért az ember általában könyörögni szokott, nekem valahogy mégis az ölembe pottyant kérés nélkül. Viszont a helyett, hogy megbecsültem volna, éltem az utolsó szórakozás jogával, és másra használtam fel, mintsem, hogy visszaszerezzem azt, amiért odáig tudat alatt ostoroztam magam.
Ahelyett, hogy visszaszerezzem Ellie-t.
Tulajdonképpen már nem is emlékszem rendesen, mit éreztem, mikor kiszúrtam az alakját azon az estén a klubban, noha eleinte csak tippeltem, hogy ő az, bebiztosítva magam azzal, hogy ha mégsem, maximum felszedem az ismeretlen csajt.
Akkor még fogalmam sem volt róla, hogy akkora kibaszott nagy mákomra tényleg Ellie-t látom, ahogy a kétségbeesés kiül az arcára, miközben ide-oda kapkodja a tekintetét az udvaron, mintha keresne valakit, noha utólag belegondolva nem igazán tűnődtem el azon, mégis mi a fenét csinált ott, annyira lefoglalt maga a tudat, hogy tényleg ott volt.
- Élsz még? – érkezett a kérdés Louis-tól, mire az emlékképek az általa kifújt füsttel együtt távoztak a szemem elől, visszarángatva ezzel a valóságba, ahol jelen pillanatban nyoma sem volt Ellie-nek.
Ettől pedig ismét görcsbe rándult a gyomrom.
- Aha. – válaszoltam, és szívtam egy slukkot a cigimből.
Louis felvonta a szemöldökét, majd miután látta, hogy nem sok mindent tud belőlem kiszedni, rendezte a vonásait.
- Megint rá gondolsz? – érkezett az újabb, valamivel meglepőbb kérdés, bár inkább hangzott kijelentésnek, mintha Louis pontosan tisztában lenne azzal, mi folyik bennem.
Nem válaszoltam, csupán csak megvontam a vállam amolyan köztes megoldásként, így lényegében nem mondtam ki és nem is erősítettem meg, de mégis.
Vártam, hogy jöjjön a faggatás rész, ami elvárható volt egy ilyen helyzetben, azonban újabb pár perc csend után beláttam, ha valaki, ő aztán biztos nem fog kérdezgetni, inkább megvárja, míg elkezdek magamtól beszélni.
- Utálom. – tört ki belőlem, mire Louis összeráncolt szemöldökkel meredt rám.
- Mit? Hogy elbasztad, vagy, hogy még mindig szereted?
Noha a keserűségtől legszívesebben lefejeltem volna a falat, mégis szinte nevethetnékem támadt Louis szókimondásától, ugyanis ennél jobb kérdést még én sem tettem volna fel magamnak Ellie-vel kapcsolatban.
- Mondjuk, mindkettő. – feleltem végül. – És hogy bántottam.
- Bántott ez a dolog téged eleget ahhoz, hogy tudd, mennyire fájhatott neki és is hogy megbánd ezerszer, amit tettél.
- De eltörpül a mellett, hogy fájdalmat okoztam neki. – ráztam meg a fejemet, és szembe fordultam vele. – Leszarom, nekem mennyire fáj, ha neki rossz. Nekem max azért, mert most jövök rá, mekkora seggfej voltam korábban, neki viszont azért, mert nagy nehezen közel engedett magához, és én az első adandó alkalommal tettem róla, hogy megbánja.
- Szerinted megbánta? – kérdezte Louis.
Nem igazán értettem, mi célja lehet ennek a kérdésnek, hogy mégis hová akar kilyukadni, és az sem segített, hogy továbbra is rezzenéstelen arccal meredt rám.
- Fogalmam sincs. – válaszoltam egy idő után. – Fogalmam sincs. – sóhajtottam fel. – Az egyetlen, amit tudok, hogy ott volt velem a múltkor, és hagytam elmenni, és ez az, ami a leginkább kiborít, érted?
- Zayn, teljesen kiütötted magad aznap este. Azt sem tudtad megmondani, fiú vagy e vagy lány. Én azon csodálkozok, hogy egyáltalán magadnál voltál annyira, hogy lekapd Ellie-t. – mondta, miközben rágyújtott egy újabb cigire. – Vagy, hogy bármire is emlékszel a történtekből. – tette hozzá.
Noha ez a része a dolgoknak nekem sem volt világos, inkább nem szólaltam meg, figyelembe véve a tényt, elég szar volt már önmagában az, hogy Louis emlékeztetett arra, mibe fogtam bele, mióta szakítottunk Ellie-vel.
Tulajdonképpen nem volt megállás; minden héten kellett lennie valaminek, ami kikapcsol, valahányszor eszembe jutott, mi történt, hogy lenyugodjak, és egy estére megfeledkezzek róla, mekkora idióta vagyok.
Vagy inkább mekkora csőd.
- Fura egy életünk lenne, ha csak a jó dolgok maradnának meg, a rosszakat pedig elfelejtenénk. – vontam meg a vállamat.
Louis bólintott, és a tenyerével megtámaszkodott a korláton, miközben a tekintetét a hátsó kertjére szegezte, és ismét beállt közénk egy kisebb csend, de ez alkalommal egy kicsit sem bántam. Elvégre volt mit megemésztenem, leginkább pedig a hogyan tovább kérdést, ha már végre hangosan is kimondtam, hogy tényleg elszúrtam a dolgokat, de tudtam, innen még hosszú az út odáig, hogy eltaláljak valami ideiglenes biztos pontig az életemben.
Mint amilyen Ellie volt, azzal a különbséggel, ő aztán minden volt számomra, csak ideiglenes nem. Erre már akkor rájöttem, mikor először volt bennem az furcsa érzés, ami több volt annál, hogy meg akartam őt kapni.
Azt akartam, hogy ő is akarjon engem épp annyira, és ezért bármilyen messze is elmentem volna.
- Haver. – lépett ki az erkélyre Liam, mire felkaptam a fejem. – Most szóltak be, hogy valaki eszméletlen mód be akar jutni. – intézte a szavait Louis felé, aki összeráncolt szemöldökkel meredt rá.
- És nem küldték el?
- A csaj nem tágít azt állítja, hogy ismer téged. – felelte Liam némi kétkedéssel a hangjában.
- Mind ezt mondják. – emlékeztette Louis, és felsóhajtott. – Na, jó, nézzük meg! – adta be a derekát, én pedig szó nélkül követtem a nappalin át a bejárati ajtóig, a sarkamban Liammel, aki szerintem épp annyira volt kíváncsi, mint én.
Ugyanis előfordult már, hogy valahogy felkutattak minket egy-egy helyen, de ide még nem igazán tévedt senki és ha mégis, a biztonságiak két pillanat alatt elhajtották őket.
Túl gyanús volt, hogy most mégsem tették.
Louis feltépte az ajtót, mire a biztonsági fény automatikusan felkapcsolódott, bevilágítva ezzel az előkertet, ami egészen a kapuig húzódott, és a mellette lévő kis házig, ahol a testőrök tartózkodtak, és figyelték, ki akar csengetni vagy éppen bejutni a házba.
- Louis? – érkezett a vékony hangtól származó kiáltás valahonnan kintről. – Te vagy az?
- Te pedig? – lépett közelebb az előbb említett személy, hogy ne kelljen kiabálnia.
- Caroline vagyok, muszáj beszélnünk, nagyon fontos!
- Caroline? – fordultam összeráncolt szemöldökkel Liam felé, aki egy ideig eltűnődve meredt maga elé, majd kiült a felismerés az arcára.
- Nem Avery barátnője? – kérdezte, én azonban tartózkodóan feltartottam a kezem, miszerint halványlila gőzöm sincs, kiről beszél.
Louis azonban megadta helyettem a választ azzal, hogy egy gombnyomással kinyitotta a kaput, elénk tárva ezzel a kissé csapzott külsejű lányt, aki pont úgy nézett ki, mint aki most futotta keresztül a fél várost, ahogy hevesen véve a levegőt beljebb lépett.
- Zayn itt van? – nézett körbe, majd a tekintete megállapodott rajtam. – Hála az égnek!
- Ismerlek? – vontam fel a szemöldökömet, ugyanis bár elhittem, hogy a többiek ismerik, nekem mégsem rémlett, hogy akár egy szót is váltottam volna vele korábban.
Szólásra nyitotta a száját, azonban még mindig kissé nehézkesen vette a levegőt, mire kezdett olyan érzésem lenni, tényleg futva érkezett ide.
- Mi történt, Caroline? – lépett mellém Louis.
- Ellie. – nyögte ki nagy nehezen, bennem pedig megállt az ütő a név hallatán. – Velem kell jönnöd, Zayn. Ellie nincs jól.

13 megjegyzés:

  1. Jezusom, nagyon jo resz lett. Kivancsi vagyok mi van Ellie-vel. Kovit gyorsan:*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!:)
      Nagyon örülök, ha tetszett, köszönöm szépen, igyekszem ahogy csak tudok!<333

      Törlés
  2. Drága Sophie!❤

    Bár feltételeztem, hogy Ellie valamit fog csinálni magával, miután megtörtént a beszélgetés Zayn-ről, de Caroline meglepett. Nem azt mondom, hogy nem volt kiszámítható, mert Caroline egy közös pontot jelent kettőjük között, és ha már megjelent Ellie-nél, megjelenhet Zayn-nél is. Valljuk be, máshogy nem tudnának találkozni.
    Louis pedig egy gondolatolvasó. Ha Zayn beszélni akar (vagyis inkább csak a tudatalattija), akkor kifaggatja. Jó, Zayn ha beszélni akar beszélni is fog.
    Perrie pedig még mindig egy visszatérő villámcsapás, megértem Zayn-t, hogy nem akarja látni.
    Liam pedig egy kétlábon járó óriási kérdőjel számomra. Egyszer teljesen hím szerepet játszik, másszor meg komoly. Bár ide valahogy Lou-t is be tudnám sorolni.
    Bár ha már összehasonlítjuk a szerepeket, akkor Caroline is lehetne Perrie, csak valamennyivel haloványabb kiadásban. Perrie a derült égből villámcsapás, melyet hurrikán követ. Caroline pedig akkor csap le, amikor már eloszlanak a felhők, de még mindig be van borulva. Majd egy tornádó erejével forgatja fel a dolgokat. Jelen esetben, tételezzük fel, Ellie elájult, ismeretlen okból kifolyólag, mert Zayn minden, csak nem egy kiszámítható és ismert személy, Zaynie megjelenik. Harmadik esély, talán?
    Szóval, megint egy csodálatosan frenetikus részt írtál, és azt kell, hogy mondjam, megérte ez a két hét, ameddig vártunk. Azért pedig egy külön puszi, mert Zayn szemszögéből írtad. Feltételezem az ő szemszögéből nehezebb megírni egy részt, mert kb. Zayn maga sem érti magát.
    Legyél jó, jövőhéten találkozunk!

    Xx, Christal 🌌

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Christal!<3
      Gondoltam már Caroline-on kívül más összekötőre is, sőt, eredetileg Avery-t szerettem volna, de mivel vele Ellie egyáltalán nem állt olyan szoros kapcsolatban, mint az előbb említettel, ezért nála maradtam, hogy összekapcsolja a két szereplő útját.:)
      Igen, Louis kicsit tényleg olyan, mintha olvasna Zayn-ben, ami durva lenne, tekintve, hogy Ellie-nek sem megy, de hát van olyan erős a barátságuk, hogy mégis igaz legyen, Liam pedig valóban kicsit kétpólusú szereplő, mondjuk ahhoz képest, hogy ez a történet az előző blogomból ered, ott inkább volt komoly szereplő, mint sem a társaság hímje, szóval fura hehe.
      Egyébként személy szerint még nem hasonlítottam össze Perrie-t és Caroline-t, noha igazad van abban. hogy a jelenlétük valahogy mindig gubancot okoz. Ami mondjuk nekem most így jobban belegondolva feltűnt, hogy egyikük sem mondható sem pozitív sem negatív szereplőnek, bár Perrie inkább az utóbbi irányba húz, de hát az ő történetét sem ismeri senki.
      Az a harmadik esély mindenesetre kiderül a következő részben.;)
      Nagyon szépen köszönöm, eszméletlenül boldog vagyok, ha tényleg elnyerte a tetszésedet a rész!<3333 A frenetikus jelzőért pedig neked jár a külön puszi és a virtuális ölelések ezre.<33 Mindenesetre borzasztóan remélem a következővel sem okozok csalódást, ha már ahogy észreveszem, kedveled a Zayn-szemszögeket, és a hasonlatod pedig mindent visz; Zayn tényleg nem érti meg magát egy csomó esetben.

      Nagyon szépen köszönöm, hogy írtál, drága, imádlak, vigyázz magadra és hamarosan találkozunk!<333

      -xoxo, Sophie V.

      Törlés
  3. Szia!
    Édes Drága Mamám!
    Elképesztő rész volt!
    Ittam ninden sorát..kulon orom volt Zayn szemszogebol olvasni!
    Koszonom szepen, hogy ezt a reszt is olvashattam !
    Jo ejszakat!
    Elore is szep hetet!
    Szia

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága BezTina!
      Nagyon-nagyon örülök, ha valóban elnyerte a tetszésedet a rész, eszméletlen boldog vagyok és én köszönöm szépen, hogy elolvastad!:)<3333

      Szép napot, és jó hétvégét!:)

      -xoxo, Sophie V.

      Törlés
  4. Drága Sophie!
    Végre megjöttek a válaszok a kérdéseimre!
    Zayn babe egy igazi seggfej, már bocsánat, de nem véletlenül csúszott ki Ellie a karmai közül. Ahelyett, hogy küzdött volna érte és megkereste volna, nem tett semmit. De mint elmondta, sosem volt kepes küzdeni valamiért.
    Troy elég hülye időpontban tette fel még hülyébb kérdését, ami eléggé kiakasztott. Ha valamiről nem beszélnek, annak oka van.
    Aldom Caroline-t, amiért idejött! Zayn remélem összeszedi magát és Els elé áll, majd megmondja az igazat! Hogy SZERETI!
    Csodálatos lett, nagyon várom a következőt! Kellemes hetet!❤
    xoxo,Roni♡

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Roni!<3
      Mielőtt bármit is írnék, fogalmad sincs, mennyire boldog vagyok, ha valóban sikerült választ adnom néhány kérdésedre, ebben mindig borzasztó voltam, szóval tényleg nagyon örülök!<3
      Ami a többit illeti; szerintem teljesen jogosan alkottad ezt a véleményt Zayn-ről, megértem, és lényegében egyet is értek veled hehe, mindenesetre ki tudja, lehetséges, hogy a következő részben valahogy csak összeszedi magát, és olyat tesz, amit még soha.:)
      Nagyon-nagyon köszönök szépen mindent, vigyázz magadra, és hamarosan találkozunk!<333

      -xoxo, Sophie V.

      Törlés
  5. Kedves Sophie :* !
    Mint újdonsült olvasód tiszta szívből mondom, hogy az írásaid ellenállhatatlanok és már várom a következő részeket. A tartalom nagyon frappáns, ami számomra egyfolytában az izgalmat tudatosít bennem. Köszi a remek írasokat és tobábbi kellemes írást,hete és stb.-t kívánok :*! :> :3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Iza!
      Eszméletlen boldog vagyok, hogy rá találtál a blogra, szóval ezúton is üdvözöllek, remélem, a közeljövőben sem okozok csalódást.:)<3 Nagyon-nagyon örülök, ha valóban elnyerte a tetszésedet, amit eddig olvastál, és én köszönöm, hogy itt vagy és olvasol!<333

      Kellemes hétvégét, nagyon szépen köszönöm, hogy írtál!:)

      -xoxo, Sophie V.

      Törlés
  6. Jajj, Istenkém :3
    Csak te lehetsz ilyen gonosz. :( Miért kell itt abbahagyni? Nemár. :c
    De nem gáz, így legalább lesz mit várni. :D Félek mondjuk, nem lesz túl fényes a helyzet, de nem baj, mert tudom, végül úgyis minden okés lesz... Legalábbis remélem. :3
    Tűkön ülve várom a következőt, kérlek, legyen happy!! *0*
    xoxo, RS

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Reasonelll!
      Sajnálomsajnálom, remélem tudlak kárpótolni a következő résszel valahogy!<333 Ígérem, nem lesz olyan vészes, mint amilyennek tűnik.:DD<3

      Nagyon szépen köszönöm, hogy írtál, igyekszem a következővel ahogy csak tudok, kellemes hétvégét, és hamarosan találkozunk!:)<3

      -xoxo, Sophie V.

      Törlés
  7. Hah
    Már nagyon kíváncsi vagyok.
    Nagyon jó lett.

    VálaszTörlés