-->

2016. április 24., vasárnap

Utószó

Sziasztok drágáim!
Fogalmam sincs, hogy, de valahogy mégis sikerült elérkeznünk ehhez a naphoz, illetve ezzel együtt ehhez a bejegyzéshez is, amit még mindig nem tudtam teljes mértékben felfogni, továbbá lehet a szavakat is kicsit nehezen fogom megtalálni az elején, ezért elnézéseteket kérem, ahogy azért is, ha ez a szöveg végül lassan fejezethosszúságnyira nyúlik. (Viccelek<3)
Először is - csak úgy, mint az előző blogom befejezésénél - leginkább a kezdetekről szeretnék szólni pár szót, így visszakanyarodok egy kicsit 2015 nyarára (noha a prológus első felét tavaly februárban írtam meg, azt hiszem), mikor is ott ültem a hintaágyunkon, és folyamatosan azon kattogtam, mégis hogy a fenébe álljak neki ennek az egésznek. Ugyanis még csak alapsztorim sem nagyon volt, azon kívül, hogy tudtam, ez alkalommal kivételesen nem Louis-t helyezném a főszerepbe - már ami a férfi főszereplőt illeti. Ennek semmi különösebb oka nem volt, mint az, hogy mindig is szerettem volna egy Zayn fanfiction-t írni, és a vicc az egészben, hogy mindezt talán két nappal az előtt határoztam el véglegesen, hogy kilépett a bandából.
Azt tudni kell, hogy akkor ezt az ötletet természetesen egyből elvetettem, és még csak a másik blogomat sem akartam folytatni, de hát gondolom nem én vagyok az egyetlen, aki akkoriban így állt hozzá a dolgokhoz, mindenesetre jó pár hónappal később, a Behind The Spotlight befejezése után végül is mellette döntöttem, noha tudtam, hogy ezzel olyan fába vágom a fejszémet, mint még soha.
Nem tudom, mennyien vagytok tisztában a ténnyel, hogy én eredetileg ízig-vérig Louis-lány vagyok (most már szerintem hivatalosan is Zouis lettem, szóval tapstaps nekem), és hát "átpártolni" úgymond egy másik fiúhoz kicsit nehézkes valakinek, aki eddig minden karaktert vele képzelt el és a többi, de hát gondolom ismét, rajtam kívül biztos más is találkozott már ezzel a bökkenővel. Szóval ha őszinte akarok lenni, muszáj elmondanom, minden hátsó szándék vagy hasonló nélkül, hogy eleinte kegyetlenül nehéz volt a Poison írása.
Sőt, akadtak nehéz pillanatok a történet kellős közepén is.
De ahogy az idő és a fejezetek lassacskán leperegtek, azt vettem észre, képes vagyok azonosulni egy számomra kissé kidolgozatlan, és feltérképezetlen karakterrel, és itt most nem csak Zayn-re, hanem igazából Ellie-re is gondolok, és mivel hölgyeké az elsőbbség, ezért vele kezdenék.
(Borzasztó vagyok, tudom hehe)
Na most, Ellie-vel az a helyzet, hogy akadtak pillanatok, amikor igazából én is ott ültem a gép előtt, és azon gondolkoztam, mégis hogy a fenébe lehetséges, hogy valaki, akinek én találom ki a személyiségét, lényegében a képembe röhög a monitoron keresztül, amiért képtelen vagyok egy-egy szituációra megfelelő reakciót kitalálni neki.
Azt tudtam, már amikor megírtam a prológus elejét, hogy akárki lesz a főszereplő lány, kevésbé kiismerhető lesz, mint az előző történetem főszereplője és az ebben a történetben is felbukkanó Avery, és hogy lényegében igencsak különböző lesz tőle már abban a tekintetben, hogy nem fogja magát egy könnyen megadni a csábításnak, már ami Zayn közeledését illeti.
Amit nagyon szeretek/szerettem Ellie-ben, hogy szinte mindenen átlátott, aminek egy picit is gyanús vagy éppen átverés szaga volt, így volt ez Zayn-nel is, és igazából ennek köszönhető a történet elején - és néha még a közepén is - előbukkanó távolságtartása, amitől csak igen hosszú idő után tudott megválni, és kinyílni előtte, bár az utóbbit én a legjobb barátnőjével történt tragédiának tudtam be mindig is.
Ami Colin-t illeti, mivel nem volt fő karakter, nem térnék ki túlságosan a szerepére, de összefoglalok pár dolgot vele kapcsolatban, ha esetleg a történet során nem volt érthető néhány mit-miért páros.
Colin nem csak Ellie legjobb barátnője, de egyben mentora is volt, aki úgy terelgette őt a prológus idején, mintha valamiféle gyerek lett volna számára, ami részben igaz is volt, ha azt nézzük, két évvel idősebb volt nála. A tőle függő Ellie pedig igencsak nehéz helyzetben találta magát a halála után, ahol a mentorából hirtelen az őt felemésztő démon lett, aki miatt lassacskán elhitte, hogy valóban az ő hibája, hogy túlélte az incidenst, és nem ő halt meg.
És ennek köszönhető lényegében Ellie azon oldalának kialakulása, amelyik leginkább végigkísérte őt a történet első felében, ami persze egyre inkább a háttérbe szorult, miután a sors összehozta őt Zayn-nel.
És akkor el is érkeztünk ahhoz a részhez, ahol megpróbálom valamennyire kitárgyalni a félig valós, félig kitalált karaktert, aki talán kevesebb fejfájást okozott nekem, mint Ellie; Zayn.
Gondolom felesleges mondanom, mennyit változott a szememben a való életben létező énje tavaly óta, ezzel szerintem sokan így vagyunk, innentől kezdve természetesnek veszem, hogy az itteni énjét is kicsit úgy indítottam útjára, hogy nem volt száz százalékig minden rendben vele.
Azt muszáj leszögeznem először is, hogy ebben a blogomban talán azt szerettem a legjobban, hogy nem csak a lány szereplő, hanem a fiú is lényegében gyökeres változáson ment keresztül. Ugyanis nem csak Ellie küzdött vele, Zayn-nek is megvoltak a maga démonjai, ami miatt képtelen volt bárkivel is normális kapcsolatba keveredni, és megállapodni bárki mellett, miután élete egyik legnagyobb csalódását attól kapta, akit a legjobban szeretett, noha a Perrie-vel való kapcsolata sem volt valami zökkenőmentes, de az már egy másik történet hehe.
Neki leginkább azt kellett megtanulnia, a bizalom valóban törékeny, de nem minden esetben kell teljesen megvonnunk ezt a másiktól, és ahogy telt az idő, szépen lassan megtanulta, hogyan kezelje, hogy az eredeti szándékával ellentétben, Ellie kicsit tovább marad az életében.
Azonban ő sem számolt vele, miszerint derült égből villámcsapásként ki kell állnia némi próbát, miszerint képes e megtartani maga mellett azt, akit szeret, és így jutottunk el ahhoz a részhez, ahol azt hiszem a pokolba kívántatok, amiért elvált a két főszereplő útja.
Hozzáteszem, csak úgy "utómegnyugatátsként", hogy sosem terveztem rossz véget a történetnek, ahol nem adom meg az esélyt, hogy ismét egymásra találjon a párosunk, de azt tudtam, ahhoz, hogy mindez valóban így legyen, túl kell esniük néhány rizikós ponton, és persze fejlődniük is kellett valamennyire.
De az viszont nem jön magától.
Akármennyire hihetetlen vagy hangzik sablonosan, azt már Rátok bízom, amilyen fájdalmakat ők ketten átéltek, azokat velük együtt nekem is sikerült, még ha nem is akkora mértékben, de valamennyire igen. Talán ez is az oka annak, hogy sokszor a részek megírása után pillanatokon be tudtam aludni, miután valahogy nagy nehezen elvánszorogtam az ágyig és társai.

Viszonylag röviden, ennyit a szereplőkről, most pedig, mielőtt jön az a rész, ahol teljesen elérzékenyülök, még gyorsan gondoltam megosztok veletek pár érdekességet a történettel kapcsolatban, leginkább az eredeti elképzeléseim közül néhányat. (Lehet röhögni)
- Ellie eredetileg Alana néven futott jó ideig, mielőtt publikáltam volna a prológust, aztán valamiért megváltoztattam, talán mert így nem jött volna ki a becézése, ami meg mostanra igencsak fontos lett khm khm Zayn.
- Valamiért tök máshogy képzeltem el a kettejük első találkozását, és azt is terveztem, hogy egy egyéjszakás kaland után találnak egymásra, de aztán rájöttem, hogy ez nem igazán passzol Ellie karakteréhez, így inkább hagytam.
- Oké, erre nem vagyok büszke, de volt egy momentum, amikor Perrie felbukkanásának háttérbe azt rakom, hogy terhes, de miután leesett, hogy ezzel kiborítanám szerintem az olvasók kilencven százalékát, maradtam annál, hogy egész egyszerűen manipulálni akarta Zayn-t.
- Ellie nagy barátnőjének eredetileg Avery-t szántam, aztán valamiért mégsem hoztam össze őket jobban, leginkább azért sem, mert Ellie időközben túl önálló lett úgymond, akinek nincs szüksége közeli barátokra, főleg nem Colin után.
- Akartam némi botrányt Zayn és Louis szórakozásáról az utolsó fejezetek környékén, amikor azzal a bizonyos kis zacskóval indult útnak az előbb említett személy az utóbbihoz, viszont úgy gondoltam, Ellie rosszulléte később nagyobb port fog kavarni amúgy is, és elég lesz egy ilyen szál.


Remélem, azért annyira nevetségesek nem voltak, de hát azt hiszem, bátran kijelenthetem, nem úgy alakultak végül a dolgok, ahogy elterveztem, mondjuk úgy érzem nem is baj.
És ha már eltervezetlen dolgoknál tartunk, azt hiszem, itt az ideje, hogy kifejtsem, mennyire elképzelhetetlenül, végtelenül és felfoghatatlanul is hálás vagyok mindenért, amit Tőletek kaptam a történet során.
Ugyanis ez egy olyan ajándék volt - nem találom a megfelelő címszót - amire aztán tényleg nem számítottam, mikor elkezdtem ezt az egészet, és esküszöm, álmomban sem gondoltam volna, hogy valaha bárkitől olyan megjegyzéseket kapok, mint amilyenekkel találkozhattam, és mint amilyenek hétről hétre olyan erőt adtak a folytatáshoz, ami nélkül nem hiszem, hogy valaha eljutottunk volna idáig.
Köszönhetően ennek a történetnek, lehetőségem volt valamennyire megismerni olyan valakiket, akik annyi mosolyt csaltak az arcomra, mint hosszú ideig senki és fogalmam sincs, mindezt mégis hogyan hálálhatnám meg Nektek, de szeretném ha tudnátok, eszméletlen boldoggá tettetek és tesztek, elég csak arra gondolnom, van, akit tényleg érdekel, amit írok, és lehetséges, hogy tényleg van, aki várja egy-egy fejezet felkerülését.
Fogalmam sincs, mivel érdemeltem ki mindezt, azonban nem tudok mást mondani, mint hogy imádom mindegyikőtöket, akár írt nekem megjegyzést valamelyik rész alá, akár nem, ugyanúgy küldöm neki a világ összes virtuális ölelését és pusziját, na meg persze a hálámat.
Páran azt mondtátok, köszönitek, hogy olvashattátok a történetet, mikor igazából aki itt köszönettel tartozik, az egyes egyedül tényleg én vagyok.

Én pedig köszönöm, hogy ilyen csodálatosak, támogatóak és türelmesek voltatok a történet során, és hogy megadtátok nekem azt az örömöt, hogy hétről hétre olvashattam tőletek, ugyanis komolyan mondom, nincs annál nagyobb boldogság számomra, mint hogy kifejtitek a véleményeteket egy-egy résszel kapcsolatban. Köszönöm, köszönöm és köszönöm, hogy itt vagytok/voltatok nekem, a kommenteket, a pipákat a díjakat - amiket természetesen így utólag mind ki fogok tenni - egész egyszerűen mindent. Ti vagytok a legjobbak, és ezzel senki se szálljon vitába, mert nem állok jót magamért, hehe.

Ami a folytatást illeti, ahogy már talán korábban is említettem, eszem ágában sincs még itt hagyni a Bloggert, azonban azt muszáj leszögeznem, hogy nem tartom valószínűnek a nyári szünetnél korábbi felbukkanásomat, köszönhetően az év végi hajtásnak, vizsgáknak és egyebeknek, de igyekszem minél hamarabb érkezni az új történet ismertetőjével, és prológusával. Amit elárulhatok, hogy egészen biztosan újabb fanfictionnel érkezem, és talán hogy a Louis-lányok talán most valamivel nagyobb előnyben részesülnek, mint a Zayn-lányok, de nem mondok semmi többet, minden kiderül idővel.

Azt hiszem, még mindig nem sikerült kiírnom magamból mindent, amit a történettel kapcsolatban érzek, de nem hiszem, hogy ez valaha így lesz, mindenesetre úgy érzem, ideje pontot tenni a végére, és lezárni, noha valószínűleg soha sem fogom igazán kiverni a fejemből azt a bizonyos mi lett volna ha kezdetű mondatot.
De azt hiszem, végül is ez a búcsú tényleg nem csak rosszat jelent. Elvégre eljutni sem volt egyszerű idáig, és hát egyszer minden jó véget ér, nem igaz?

És akkor lelkileg kicsit összetörve, elfáradva, de mégis valamiféle jóleső érzéssel keveredve,



- A blog befejezve -

6 megjegyzés:

  1. Istenem. :( Köszönöm, hogy olvashattam. :)
    Sok sikert az év végéhez. <3 xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én köszönöm, hogy olvastad, és igyekszem.:)<333

      Öllelek,

      Sophie V.

      Törlés
  2. Huh.
    Az előző megjegyzesemben leírtakat nem tudom, hogyan fogom most megfogalmazni, hiszen ez a bejegyzés volt a legsokkolóbb az összes közül. Vége. Ennyi. Kész.
    Egy hét után is hihetetlen, hogy vége ennek a blognak! Őszintén szólva nem voltam erre felkészülve, és biztos egy pici ideig még fel fogok jönni új resz után kutatva, hiszen a jól berogzodott szokásokat nehéz egyhamar elfeledni.:)
    A rizsa resz után, jöhet az igazi vélemény.
    Az elejétől kezdve gondoltam, hogy elég titokzatos lesz az a blog, hiszen a Behind the spotlight is fordulatosra lett megírva, úgyhogy ezt a kacifantossagot örülök, hogy itt is bevetetted.
    Az részeknél sokszor az volt a vicc, hogy ott volt az orrom előtt a válasz, amit kerestem, de mégsem tudtam megtalálni őket, mert annyira a felszínt kapargattam, hogy nem tudtam aláásni, és rájönni,hogy mi van alatta.
    Ellie es Zayn karaktere is megfogott már a legelején, mivel nem az a szokványos erős fiú, gyenge kislány felállás volt, hanem mindenkinek egy titokzatos, hozzáillő, önálló személyiség lett megalkotva. Mindketten sok változáson mentek keresztül a részek alatt, de mint elmondtam, sosem tudjuk meg, mi lesz ezután a lezárás után!:)
    Igazából a legelején féltem kommentelni,de miután leírtam az első véleményemet, annyira kedvesen valaszoltal, hogy rájöttem, semmitől nem kelltartanom. Tudom, hogy hülyeség, de ez volt. Örülök, hogy kommentelhettem és részese lehettem a blognak, hacsak egy picit is.
    További jó tanulást,sok sikert az év végéhez, és remélem nyáron találkozunk! Imádtam a blogot, imádlak téged!❤
    xoxo, Roni♡

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Roni!
      Először is, mielőtt sorban reagálnék mindenre, azt muszáj leszögeznem, nem pici, hanem hatalmas részese voltál ennek az egésznek, legalább is az én szememben mindenképp, ezt pedig végtelenül köszönöm, és fogalmam sincs hogyan hálálhatnám meg, szóval ha van valami, amit tehetek Érted, kérlek, bátran zaklass!<3333 Amiért pedig szintén eszméletlen hálás vagyok, hogy őszintén kifejtetted a véleményedet, most is, és a történet részei alatt egyaránt, ugyanis fogalmam sincs, mire mentem volna nélkülük és a támogatásod nélkül, szóval mindenképp nagyon-nagyon boldog vagyok, amiért úgy döntöttél az elején, írni fogsz nekem, komolyan nagyon köszönöm!<333
      Azt kell mondjam, sikerült megerősítened bennem azt, amit el szerettem volna érni a történettel, már ami a szereplőket illeti, ugyanis ha valóban úgy gondolod, elég önállóak voltak mindketten, akkor valószínűleg elértem a célom, aminek persze csak örülni tudok.:) Még akkor is, ha én is úgy érzem, még mindig van némi titkolnivalójuk hehe.
      Valószínűleg (sőt, azt kell mondjam így 2 héttel a befejezés után is) én sem fogom még egy ideig felfogni, hogy ennek valóban vége van, bár azt gondolom, a Poison egy olyan mérföldkő, ami örökre velem marad, és szerintem egészen biztosan visszafogom olvasni egy kis idő múlva.:)

      Még egyszer küldöm a megszámlálhatatlan köszönöm-öt Neked azért a további rengeteg dologért, amit értem tettél a történet megírása során, én pedig Téged imádlak, vigyázz magadra és bízom benne, hogy nyáron találkozunk!<3333 Addig is legyél rossz.;)<3

      -xoxo, Sophie V.

      Törlés
  3. Szia!
    Nagyon szépen köszönöm, hogy hétről hétre részese lehettem eme remekmű részeinek.

    Sok sikert az év végéhez!
    Minden jót!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága BezTina!
      Először is ne haragudj a megkésett válaszért, de aki itt köszönettel tartozik az egyedül én vagyok, amiért olyan olvasóm lehetett/lehet, mint Te!<3333

      Nagyon szépen köszönök mindent, vigyázz magadra!:)<33

      -xoxo, Sophie V.

      Törlés